Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 3-5. szám - A Dunavölgy rendezése. A nemzetiségi kérdéstől a kisebbségi kérdésig

A DUNAVÖLGY RENDEZÉSE 219 nemzeti léthez kellett volna juttatni, vagy teljes függetlenné válás, vagy régi államkereteik föderalizálása útján ; míg a számuknál, elhelyezkedésüknél, gazdasági érdekeiknél, súlyuknál vagy kulturális színvonaluknál fogva erre alkalmatlan népeket vagy népcsoportokat a nemzetiségi védelem és egyenjogúság, vagyis a modern értelemben vett kisebbségi jog kiépítésével és általánossá tételével kellett volna a többségi népek elnyomó és beolvasztó törekvései ellen megvédelmezni. E változás keresztülvitelére szolgált volna a Wilson által követelt és kilátásba helyezett ((önrendelkezési és népszavazási* elv, amelyet a háborúban vesztes nemzetek is igazságosnak ismertek el és alkalmazása elé nagy bizalommal tekintettek, mert joggal feltételezhették, hogy a monarchia sok évszázados fennállását elősegítő és azt biztosító, a világháború befejezése után is szerepet játszó politikai, történelmi, gazdasági és kulturális okok miatt az érdekelt népek szabad véleménynyilvánítása a monarchia, de főleg Magyarország érdekeire nem lesz elviselhetetlenül kedvezőtlen, hiszen a nemzetiségi kérdés progresszív megoldásának s ezzel kapcsolatban a monarchia államszövetségi rendje revíziójának nemcsak a szocialista és demokrata pártok között voltak meggyőződéses hívei, hanem ennek szükségét udvari és konzervatív körökben is hangoztatták, csupán a sorrend tekintetében voltak eltérések. így Tisza István elsőnek a román-magyar kérdést szándékozott rendezni, Ferenc Ferdinánd trónörökös és később IV. Károly a délszláv, Andrássy Gyula gróf pedig -—• a monarchia utolsó külügyminisztere — a lengyel igények kielégítése által törekedett az eddig magyar-osztrák dualista renden felépített monarchiát újjászervezni, vagyis trialista alapra fektetni. Wilsonnak az amerikai szenátus előtt 1918 február 21-én tartott beszédében -— amelyben a jövendő békeszerződések négy alapelvét meghatározta — ezek az elvek — inkább tompított, mint kiélezett beállításban — mind méltánylást nyertek, tehát mindenkép indokolatlan lett volna, ha velük szemben az érdekelt és háborút vesztett államok merev ellenállást tanúsítanak. «Népeket és tartományokat — mondotta — nem lehet egyik államfelségből egy másikba áttolni, mintha csupán tárgyakról vagy kövekről lenne szó valamely játékban . . .