Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 3-5. szám - A Dunavölgy rendezése. A nemzetiségi kérdéstől a kisebbségi kérdésig

218 PONGRÁCZ KÁLMÁN sági súlyának megnövekedését, illetőleg központi fekvésének és jelentőségének — idővel esetleg éppen Bécs kárára bekövetkező — hatványozottabb kiemelkedését. A háborúelőtti nemzetiségi kérdés rendezésének és kisebbségi kérdéssé degradálásának ezért nem állta útját tehát a kossuthi jelszavakat érvényesülési jogcímül felhasznált forradalmi mozgalom. A vesztes háború valószínű következményeinek számításba vétele mellett sem gondolt arra, hogy a békefeltételek ezektől az elvektől jelentős eltérést hozhatnak s a kikerülhetetlen, de eme jelszavak alapján csekélynek Ígérkező területveszteségért kárpótlást remélt abban a feltételezett változásban, hogy a békéssé és súrlódásmentessé váló politikai légkörben új, főleg magyar érdekeknek kedvező gazdasági fejlődés indulhat, hogy a nemzetiségi ellentétektől itt-ott megzavart belpolitikai légkör kitisztul és a nemzetiségi tömegek múltéhoz viszonyított «aránylagosabb» megoszlása miatt mód nyílik a kisebbségi jogvédelem hatályosabb gyakorlására is, vagyis új, «kompenzációs politika» üzésére. Ily értelemben a kisebbségi kérdés csakugyan utódává, mintegy csődtömegévé vált volna a nemzetiségi kérdésnek, hiszen a probléma legkényesebb s legtöbb feszültséget okozó politikai momentumait kikapcsolta volna s pusztán jogi kérdéssé szűkülve a nemzetiségileg annyira heterogén Dunavölgyben semmiféle határrendezéssel ki nem küszöbölhető — de immár inkább csak szórványokban, mint összefüggő tömbökben lakó •— nemzetiségek problémakörét és létfeltételeit ölelte volna fel sokkal inkább kulturális és jogi, mint politikai tartalommal. Hogy ez az európai béke szempontjából szükségesnek látszó rendezés ilyen formában s ily alapelvek figyelemmel tartása mellett nem következhetett be, ennek okát a politika gyakorlati kinövéseiben s káros vagy sok esetben igazságtalan kompromisszumaiban kell keresnünk. A nemzetiségi kérdést, ezt a tipikusan középeurópai és dunavölgyi problémát ugyanis a régi hatalmi viszonyok és keretek megváltozása, illetőleg feloldódása után más eszközökkel és irányelvekkel, mint amilyeneket egykor Kossuth és a háború tartama alatt Wilson kijelölt, már aligha lehetett volna rendezni. Ez elvek szerint a nemzetileg és kulturális tekintetben érett népeket önálló