Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 3-5. szám - A Dunavölgy rendezése. A nemzetiségi kérdéstől a kisebbségi kérdésig

A DUNAVÖLGY RENDEZÉSE. A nemzetiségi kérdéstől a kisebbségi kérdésig. Abban a tényben, hogy a régi nemzetiségi kérdés a békeszerződések megkötése után átalakult kisebbségi kérdéssé — a Szövetséges és Társult Hatalmak hadicéljai egyikének vélelmezett valóra válását kell látnunk. A háború előtti «nemzetiségi kérdés» terminológiai tartalmában ugyanis azt jelentette, hogy Európában vannak elnyomott és felszabadításra váró népek, amelyeknek igényét pusztán az állam jogi szabályozás nem elégítheti ki, hiszen ilyennel például a monarchia keretén belül is rendelkeztek, hanem a meglévő államhatárok feloldása révén kell keresni olyan új rendezést, mely egyes népeknek, vagy népcsoportoknak átcsoportosítása után lehetővé fogja tenni, amire az új európai békét az érdekelt államok fektetni akarták, hogy t. i. a nemzetiségi igények elismerése és kielégítésekép az államjogi határok az etnikaiakkal összeessenek s így az új rendezés után még mindig megmaradó nemzetiségek valóban kevesebben legyenek, vagyis kisebbséget alkossanak az államalkotó népelemmel szemben. A Németország oldalán küzdő monarchia, de különösen Ausztria ellenállóerejének megtörésére ez az elv felette hatásosnak ígérkezett s annál is inkább, mert követelményei a kor szellemirányával összeesni látszottak. A világháború küzdelemteljes évei alatt ugyanis a «nemzetiségi kérdés» felszínen tartása — sőt Wilson üzeneteiben egyenesen bevallott hadicéllá avatása — veszedelmes fegyvert jelenthetett a szövetséges és társult hatalmak kezében a központi hatalmak ellenállóerejének megtörésére, de kihatásaiban talán mégsem eredményezte volna a status quo olyan méretű módosulását, mint amilyen 1919—1920-ban csakugyan bekövetkezett, ha a katonai összeomlás folytán hatalomra jutott forradalmi pártok — önző és