Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 1-2. szám - A társadalom vezetői. (A vezető-kategóriák kérdése.)

A TÁRSADALOM VEZETŐI 9 akció): a tömeg maga az, aki kíván egy diktátort, egy nagy Rettegtetőt. Az akció forrása maga a tömeg, a zsákmányolni kész bandaerkölcsű néphalmaz. Ezért a vezér olykor «fogott» vezető, csak «sereghajtó», aki átvette a tömeg zsákmányszomjának dinamikáját és irányítja az összesereglett tömeget.1 Ez a vezető egészen más, mint az előző, értékkel áttelítődött és megszentelt típus : amaz, melyről szóltunk, objektív vezető, a most szóban forgó ázsiai «tömegvezér» előtt nem a maga érdeke a döntő, hanem a tömeg szenvedély ár adata, nem az értékeket, a kozmikus elvet képviseli, hanem szenvedélyek képviselője. Jól ismerjük a munkásmozgalmakból a modern tömegtechnikust.2 Kétségtelenül nagyban különbözik az ázsiai tömegvezérektől, hiszen egy racionális társadalomszerkezet modern «üzemi» világában él, tehát jól ismeri a sajtó, a tömeggyülések, a propaganda, a GPU stb. technikáját. Nem egy köztük csak egyszerű reménycsillogtató agitátor, avagy tömegerőknek spekulánsa. Mindamellett nem feledhetjük : ott, ahol tömeg van, ahol egy erősen mozgásba jött «dinamikus társadalom» hullámzik előttünk, mindig sor kerül a régi methodusra : a rettegtetésre, ama nagy «prairie-tüzre», mely heves reménységek gyújtása közepett fut végig a síkságon, tehát — sohasem tud letenni a vezető arról, hogy ne szolgálja a tömegek ízlésén felül a tömegek zsákmány- és hatalomvágyát. A «proletárdiktatúra» gondolata («elmélete») mögött is így gyulladhatnak fel évezredes tömegszenvedélyek. Látjuk, van oly vezető-típus, amely «egy új kor» ígéretével lép fel, hatalmas lökőerőt, forradalmi vénát képvisel. A vezér legitimációja : a megmozdítás, a dinamizmus hite, a tömegerő felébresztése, a forradalmi «lendület». Az ily vezető maga is elhiteti, ő mindennek a Tudója, 1 Némi párhuzam a növényszociológiában (1. Rapaics, A növények társadalma, 97.1.) : «seregleínek» általában oly társulást mondunk, wnelyben az egyedek viszonya egészen vagy túlnyomóan csak mellérendelt*. Valóban a vezető sokszor «fogott» vezető a steppés tömegtársadalomban, tehát nincs benne igazi alárendeltség. Továbbá «jellemző a növényseregletre, hogy benne az egyensúly rendkívül billenékeny, minélfogva meglévő elemek kiesése vagy újak beolvadása könnyen végbemeheU (98. 1.). Ezt a jelenséget megtaláljuk a steppés tömegtársadalom «konglomerátumában», összesereglésében. 2 V. ö. Sombart, Der proletarische Sozialismus. 1924. II. 267—303.