Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 1-2. szám - A társadalom vezetői. (A vezető-kategóriák kérdése.)

IO DÉKÁNY ISTVÁN a nagy Jövő bábája, hol szakavatott tömegszónok és író, hol organizátor, hol ismét — a nagy Rettegtető, avagy mindez együtt. Kétféle legitimáció volt előttünk : a megszenteltség — ez egy stabilis társadalom tipikus igazoló elve ; majd a tömegszenvedély erejének képviselete — ez egy dinamikus, sőt immár forradalmi társadalom tipikus elve vezér keresésére. A kettő ellentétes irányú atekintetben is, hogy az első vezető-típus felülről függ, a második viszont alulról, a tömegektől.1 3. Vegyünk szemügyre ismét két, ellentétes legitimációs alapot : az arisztokratikus és demokratikus (választási) rendszert. Az arisztokratikus rendszer legitimációs elve hasonlít külsőleg a megszenteltséghez, hiszen mindkettő egy stabilis társadalom tipikus jelentkezése ; az előbbi azonban immanens, míg az utóbbi transzcendens, kozmikus kötöttségeken sarkallik. Az arisztokratikus vezető igazoló alapjait a közvélemény a legélénkebben kommentálta, más és más kiindulásban. Lehet mondani, a született vezér «sorsvezér» is, a sors igéje, kijelentése az, hogy az elsőszülött örökli a vezetői pozíciót, s régi társadalmaknak nincsenek, mint ma, racionális igényei, természetes a belenyugvás.2 A közvéleményben az az érzés is felmerül — bár gyakran tiltakoznak3 a születési elv ellen —, hogy a születés és a sors szava mellett a List der Vernunft szava is felhangzik : a pozíció öröklése előnyt is jelenthet. A vagyon és pénz öröklését ma természetesnek látják, a pozícióét nem ; egykor mindkettőt annak fogták fel. Hivatkoztak a születési arisztokrácia biológiai öröklésben' előnyeire, avagy arra, hogy jó «gyermekszobát», azaz átlagon felüli nevelési környezetet kap : jobb nevelőket, alkalmakat széleskörű emberismeret szerzésére, mozgási lehetőséget a külföld megismerésére stb. Épúgy fontosnak tartják némelyek a családi hagyományokat, örökül kapott életelveket — egy 1 V. ö. Sombart és R. Michels id. műveit, továbbá Ph. A. Koller : Das Massen- u. Führer-. Problem in den freien Gewerkschaften. 1920. (Erg. Heft 17. z. Arch. f. Sozialwiss. u. Sozialpolitik.) 2 V. ö. J. Bühler, Die Kultur des Mittelalters. 1931. 123. o. 3 Fichte írja : «Weder faktisch das Talent, noch begriffsmássig das Recht zu herrschen láBt sich vererben».