Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 1-2. szám - A társadalom vezetői. (A vezető-kategóriák kérdése.)

A TÁRSADALOM VEZETŐI 7 1. Első típus a megszentelt (karizmatikus1) vezetőé. Az ily vezető isteni hatalommal áll összeköttetésben, családját is többnyire szentnek tartják ; felsőbb hatalma van emberek és dolgok fölött ; jelleme objektív beállítottságú. Cselekvésében szent hagyományokat követ, parancsai nem egyéni érdekből fakadóak, sem nem pusztán egy-egy helyzet diktálja őket, hanem objektív és ősi törvények, olykor isteni kijelentések, máskor ilyeneknek ú. n. «magyarázatai».2 A fejedelem maga egy fensőbb hatalom szolgáján ak» mondja magát, avagy Isten küldöttjének. A vezetés ilynemű legitimációját wiegszenteltségneh) mondjuk. Évezredek folynak le ennek jegyében az emberi történelemben. Ez a vezetői típus kiválóan megfelel ősi idők stabilis társadalomszerkezetének, valamint régebbi társadalmak lassú életritmusának. Nem kellett akkor gyors helyzetváltozásokhoz alkalmazkodni, pillanatnyi érdeknyomásokat egyeztetni. A vezető valóban méltóság, aki objektív hatalmakhoz kötötten mintegy kozmikus követelmények képviselője. A mai idők nyelvén ez a legitimációs alap az örök értékek rendszerének «hordozása». A vezető nem más, mint értékhordozó, szilárd elvű követője örök, igazolható értékeknek. Semmi kétség, ezt a vezető-típust tartják a legnemesebb veretűnek : legyőzi a szubjektivizmust magában a vezetőben. A vezető a maga erős hitében, meggyőződésében mutatja az értékek objektív arcát. A hirtelen feltűnt szubjektív vezetők (Napóleon) kiérzik, hogy számukra ilynemű objektív alap szükséges. Labilis kor utáni stabilitás vágya a vezetőben úgy nyilvánul meg, hogy «törvényesnek» mutatja magát, igyekszik «történelmi hatalmakra* támaszkodni, önmagát mintegy objektiválni, magasabb értékek stabilis, állandó képviselőjéül feltüntetni. 2. Hogy az előbbi stabilitás-típus után az éles ellentétet, mely a társadalom stabilis típusával fennáll, jól láthassuk, vegyük tekintetbe az ázsiai vezértípus helyzetét. Erős félreértések támadtak egy Attilának, vagy hasonlónak kivételes egyénisége láttán ; szociológiai szempontból mélyebben kell felásnunk a 1 L. szűkebb értelmezésben M. Weber, Wirtschaft u. Gesellschaft. 19252 V. ö. J. Cruet. La vie du droit et l'impuissance des lois (Bibi, de philos. scient.).