Társadalomtudomány, 1936 (16. évfolyam, 1-5. szám)

1936 / 1-3. szám - Alkat és közösség a szellemi életben

ALKAT ÉS KÖZÖSSÉG A SZELLEMI ÉLETBEN 29 lichkeit» vagy «Primitivitát zweiter Ordung» egyenjogú hatását. A költészet mindig egy, csak a «Werke recht vollkommen» (Nietzsche) lesz,1 viszont az ilyen művek megteremtéséhez mindig a költő és a közönség — a leader és fellow-performers — teljes «együttléte» és egymástkiegészítése szükségeltetik. Ez van a mindent mélyen és helyesen megfogó Goethe szavai mögött is, amikor az epikus és dramatikus költészetről való levélváltás folyamán, 1797 december 27-én írja Schillernek : « . . . die spezifischen Bestimmungen sollten, wenn ich nicht irre, eigentlich von aussen kommen und die Gelegenheit das Talent determinieren . . . Warum gelingt uns das Epische so selten ? Weil wir keine Zuhörer habén . . . bei uns (ist) das Dráma die einzig sinnlich reizende Dichtart, von derén Ausübung man einen gewissen gegenwártigen Genuss hoffen kann». A költő csak annyiban mondhat nagyot, hatásosan, amennyire ez jóllehet csírában vagy öntudatlanul, de elő volt az őt megtermő közösségben készítve. III. A költészet kommunális feltételeiből mindenesetre, mint kitűnő érzékű tehetséges népkutató, Ortutay sokkal többet és jobban lát meg,2 mint általán szoktak ; és többet-jobban főleg pl. Joónális, aki mint történetfilozófus, a nemalkotó közönséget, a «jelentéktelen» tucatembert egyenesen mint természeti valóságot, tárgyi momentumot hajlandó kezelni, amellyel legfeljebb «dolgozik» a szellemnek ő szerinte igazán hordozó, «jelentékeny» vezetője. Mindamellett Ortutay is lényegileg mindig csak a mult újjáteremtését várva, szintén nem jut odáig, hogy a közönség tudó előkészítettségét elengedhetetlen talajnak, adottságait mértéknek és aktív irányítónak értve, a költőt — «görögül» — pusztán az lőiog év xoívco megelevenedésnek lássa. Aminthogy az sem élesen világos előtte, hogy nemcsak a primitívebb, hanem általában minden igazi költészetkeletkezéséhez döntő, legfeljebb 1 Bővebben erről először Néhány szó a népköltészet perében, Napkelet, 1920, 222—225. 11. szóltam. 2 V. ö. pl. Ny. R. P. 28 k.