Társadalomtudomány, 1936 (16. évfolyam, 1-5. szám)

1936 / 1-3. szám - Alkat és közösség a szellemi életben

ALKAT ÉS KÖZÖSSÉG A SZELLEMI ÉLETBEN 27 annyira, hogy minden hagyományozott forma nem csekély mértékben egyenesen akadályát is képezi az élményszerű költészetnek : rajta az egyéniségnek néha egészen feltűnő módon kell magát túltennie, hogy bár hasonló-fajta, mégis mindig szubjektív élmény-szükségletét kielégíthesse. Innen ered például az, amit a tudósok «zersungen» szövegnek vagy «értelmetlen» variánsnak szoktak nevezni,1 jellemzően anélkül, hogy a nép vagy a gyermek mint a mese katexochén megélői, az ilyen szöveget ugyanúgy romlottnak vagy érthetetlennek találnák. Ezek számára t. i. még természetes, hatást-nem-zavaró maradt, amikor a rosszul tudás vagy emlékezés, asszociáció stb., tulajdonkép már régen ellenmondásba vitte őket. A szóbeliség náluk feltűnő, abszolút szuverénitással kezelődik, egészen másodrangú jelentőségre van lesüllyesztve. Ennek a publikumnak nem kell észrevennie, hogy a Kalevalában Kullervó tulaj donkép «proleptikusan» vádolta magát : «Kullervónak szegény fia, ő eszelős sarjadéka, Oktalan egy ivadéka* (Barna F. ford. 1871, 232. L), mert az önvád szószerinti értékkel csak nővérének a szájából logikus («Kullervónak szegény lyánya, Dőre bohó sarjadéka, Oktalan egy ivadéka»), aki már tudja, amit eredetét tudokló bátyja még nem tudhatott ; a vérbűnt. Ugyanígy csak minket zavar szükségkép «A három árva» c. népballada egy változatában (Vikár, S. N. 1905, 6. 1. ez a diszformáció : «Van tenéktök mostohátok, Aki gondot visel rátok, Fejetöket megfésüli, Orcátokat megvérezi, A vacsorát is megfőzi»2; a «népnek» vagyis annak, aki a lejegyzett esetben az elmondást megélte, a szó, az egész összefüggésbe ágyaltan, épúgy nem számított szószerinti logikus értékében, mint akár pl. a «rongyos gubás legény» frázisnak ismétlődései: Arany—Gyulai, Népk. Gyűjt. I., 156. k. ; stb.3 Mindamellett a szubjektív élménysík uralma a költészeti jelenségekben nem abszolút és egyedülvaló : az életszükséglet egyéni kielégítéseinek is megvannak a határai és korlátozásai. Természetes ez, amennyiben az alkotások csak egy, a történeti 1 A dologhoz : O. Böckel, Psychologie der Volksdichtung, 1906. 413. k. 2 A B változatban a dőlten szedett helyett már ellenmondás nélkül áll: «Mögmosdati orcátokah. 3 V. ö. még Th. Mann és a klasszikusok, E. Phil. Közi., 1916., 239. 1.