Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - A politikai eszmék a történelemben

A POLITIKAI ESZMÉK A TÖRTÉNELEMBEN 3i újrafogalmazásában is megmaradtunk a görög államelmélet tanítványainak és követőinek. Észszerűség és igazságosság, önkényesség és alkotmányosság, az egyéni jogok és a közrend, szabadság és kényszer, királyság és köztársaság, tekintély és népuralom, jogtisztelet és államrezón, hagyomány és felvilágosodás, nemzeti állam és birodalom, háború és béke hívei mind megtalálhatják törzsökös nézeteik és érveik bölcsőjét a görög államelméletben. Ennek okát is könnyen fel lehet ismerni. A társadalmi kooperáció ugyanis soha sincsen tökéletesen megvalósítva s amint az élet folyása s az abban egyre fellépő változás megbontja vagy csak meg is zavarja a fennálló rend egyensúlyát, azonnal felmerül a kérdés : hol van a hiba s hogyan kell azon segíteni? A tények embere, a gyakorlati politikus ilyenkor gyakorlati megoldásokat keres, a politika, az államvitel közvetlen módszereinek megigazítására vagy a hatalom egyes közegeinek, esetleg főbb birtokosainak, a kormányférfiaknak kicserélésre törekszik. A filozófus azonban, akinek figyelme mindig az egészre, a rendszerre van irányítva, alapvető gyökeres megoldások után kutat s az államélet egész problematikáját felássa. A filozófusnak «világnézete» van, azaz fogalma a világrend egységéről s mindennek, amivel dolga akad, meg kell, hogy mutassa helyét a világrendben s a módot, ahogyan abba beleilleszkedhetik. Az életben valósággal felmerülő és megoldásra váró kérdések ezrei helyett ő a végső kérdésekre keres feleleteket s az imént rámutattunk arra, hogy a társadalmi és politikai élet végső problémái egyúttal örök problémák. Valahányszor pedig a gondolkodó ezekhez a végső problémákhoz visszanyúl, minden alkalommal szemben fogja találni magát azokkal a válaszokkal, amelyeket a régmúlt idők nagy állambölcselői adtak e kérdésekre. S mivel éppen végső kérdésekről van szó, amelyek szükségkép általánosak és egyszerűek, a logika úgy kívánja, hogy az ezekre a kérdésekre adható válaszok is általánosak és egyszerűek legyenek, azoknak száma tehát szükségképpen korlátolt. Hiszen eléggé nyilvánvaló, hogy csupán szűk körben mozoghatnak a következő s hasonló kérdésekre adható válaszok : vájjon a köznek létalapja az egyén s ennek értékvilága — vagy ellenkezőleg az egyénnek létalapja a köznek való szolgálat? S következőleg : vájjon az egyén a közzel szemben elsősorban jogok vagy kötelességek hordozója-e? Vájjon az egyén érdekei közt minek van elsősége : a szabadságnak, vagy a jólétnek? Vájjon a köznek helyes rendje és ennek megóvása szempontjából a hierarchia tekintélyét kell-e inkább védeni, vagy az alkotmányosság szabályait? Vájjon a társadalom tagjai, a társak között az egyenlőséget kell-e inkább biztosítani, vagy inkább teret engedni a nagyobb egyéni képességeknek s ehhez képest a közélet irányítására mindenkinek kell-e befolyást juttatni, vagy csak a jelesebbeknek? Vájjon fontosabb-e megvédeni a hagyományok épségét vagy biztosítania reformtörekvések könnyű érvényesülését? S vájjon