Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - A politikai eszmék a történelemben

3° OTTLIK LÁSZLÓ jelensége : az osztályoknak bizonyos, többé-kevésbbé ingatag rétegeződése, rangsorolása uralkodó vagy vezető és alávetett, vagy vezetett osztályokra. Más szóval ez a társadalom politikai rendje, amelyben az egyes osztályok és rétegek közötti együttműködés és vetélkedés vitára, pártoskodásra és pártok alakítására vezet. A pártok különböző formáiban pedig uj csoportosulás indul meg, amely a társadalom egyéb tagozatait sokféleképpen összekapcsolja, szétválasztja és keresztezi. Amennyiben a «pohtizálás» irányzata a fennálló és hagyományos rend fenntartását célozza : többé vagy kevésbbé konzervatív. Ha a kialakult egyensúly tervszerű átalakítására törekszik : többé vagy kevésbbé -progresszív; eszköze a békés változás : a reform, vagy az erőszakos felforgatás : a forradalom. Mindezek állandó formák és összefüggések, amelyek már kialakultak minden társadalomban, mely önmagára eszmél, saját szerkezetén és életproblémáin gondolkozni kezd, azaz politikai eszméket alkot. De ugyancsak megvannak minden ilyen kifejlett, szellemileg érett társadalomban az osztályok és rétegek állandó típusai s e típusoknak jellegzetes problémái, összefüggései és ellentétei. Nemcsak öregek és fiatalok, erősek és gyengék, nagyok és kicsik, előkelőek és közönségesek, gazdagok és szegények, urak és szolgák, falusiak és városlakók ötlenek szemünkbe minden érett társadalomban, hanem egyúttal papok és katonák, tisztviselők és polgárok, földmívelők és iparosok, kereskedők és közvetítők, orvosok vagy kuruzslók és mérnökök vagy földmérők, képírók és zenészek, poéták és tudósok, vagy bölcselők is. Ezeknek az elemi tényeknek, formáknak és kapcsolatoknak felismerésével és megvitatásával pedig kialakul a társadalmi és politikai alapismereteknek egy bizonyos rendszere, amely az idők és tapasztalatok változásával bővül és finomul talán, de lényegesen nem változik. S ugyancsak keveset változik a társadalmi és politikai élet elemi problémáinak felismerése és a mód, ahogyan ezek megvitatásra kerülnek. A görögök után, akik elméjük vakító világánál mindezeket a tényeket és problémákat tisztán felmutatták és tüzetesen megbeszélték, e társadalmi alapismeretekben alig lehetett lényegesen újat találni s legalább is lehetetlen volt az utódoknak az ő befolyásuk alól szabadulniok, mihelyt megismerkedtek tanaikkal. Ez magyarázza meg azt a tényt, hogy a társadalmi és politikai alapfogalmakat, kategóriákat, amelyekben ma gondolkozunk, elenyésző kivételekkel mind a görög állambölcselők faragták ki számunkra. Merőben fölösleges a magyar közönséget gyötörni a politikai irodalomban mindennapos görögös műszavakkal: elég, ha csak hamarjában a következő fogalmakra gondolunk, amelyeknek, ha neve nem is, de ma is élő eszméje mind a klasszikus görög világból származik: állam, köztársaság, jogállam, alkotmány, törvény, néphatározat, államtanács, nemzetgyűlés, gyarmat, szövetség, esküdtbíróság, hivatásrend, középosztály stb. De nemcsak a tények és problémák felismerésében, hanem a problémák megoldásában, az azokra adott jellegzetes válaszok ismétlésében és