Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - A politikai eszmék a történelemben

A POLITIKAI ESZMÉK A TÖRTÉNELEMBEN. A természet világát nem érintik az emberi történelem eseményei: az ma is ugyanaz, mint volt háromezer évvel ezelőtt. Ellenben a társadalmipolitikai valóság, állam és közélet egész tartalma ma merőben más, mint volt a régieknél, vagy a középkorban. Miért van mégis, hogy a régiek természettudománya ma már romokban hever s legnagyobb részében csupán kuriózum gyanánt érdekli még azokat is, akik vallják a humánum egységét és semmit sem éreznek maguktól idegennek, ami emberi, — holott ókor és középkor politikai eszméi mindegyre megőrizni látszanak időszerűségüket s Platón és Aristoteles, Szent Ágoston és Szent Tamás politikai bölcsességéhez megvilágosodást, támaszt, ihletet keresni ma is újra meg újra visszajár a politikai és társadalomtudományi gondolat. A magyarázat abban rejlik, hogy a társadalom, a közélet, az emberi élet természetes és állandó kerete s ennek megismerése ezért egészen más, sokkal közvetlenebb módon történik, mint a természet világának tanulmánya, ahol lényegében idegennel állunk szemben. Az emberi élet és tehát társadalom és politika megismerése következéskép sokkal gyorsabban haladt előre, mint a természet tudománya. A természeti világ bensőséges titkait csakis külső megnyilvánulások megfigyelése, e megfigyelések gondos ellenőrzése és logikai összefüggésekben való elrendezése útján lehet kibetűzni : ez a munka lassan halad előre s noha részleteredményekben egyre több tökéletes ismeretet halmoz fel, a végső és közvetlen megismeréshez teljesen soha el nem jut. Lényegében a természeti világ megismeretlen, talányos marad sa tudományt állandóan újabb, végső feltevések fogalmazására kényszeríti. Ellenkezőleg, az embert éppen lényegében közvetlenül ismerjük : hiszen mindannyian magunkban hordozzuk e lényeget és csupán a bölcselkedő, reflexív gondolkozás eszközeit kellett gondosan kifaragni, hogy kifejthessük burkából s hozzáférhessünk benső titkaihoz. Tudjuk, hogy e tekintetben a régi görögök elérték a lehető haladás határait s hogy amiben pogány gondolatviláguk korlátolt vagy egyoldalú maradt, azt kiegészítette a keresztény középkor szellemi kultúrája. A filozófiában azóta nincsen haladás s ez nagyban és egészben a politikai filozófiára is áll : az újkor eredményei e téren az újrakezdéseknél, újrafelfedezéseknél és újrafogalmazásoknál messzebbre — legalább is az alapvető megismerések terén — nem jutottak. Az emberi élet ugyanis változik tartalmában, de lényegében azonos