Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - Szabadjog és szociológia

SZABADJOG ÉS SZOCIOLÓGIA 13 tudja utolérni az élet változatait, a bíró önkényesen lesz kénytelen belevarázsolni az esetet a rá nem illő tételbe. S ez a tudatos és kényszerített önkény demoralizáló : elölője a bíró saját igazságosságába vetett hitének.1 S ezzel szemben hogyan fest a szabadjogi módszer ((szubjektivitása?)) A bíró előtt adva van egy jogeset, amelyről mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az melyik jogeset-species-csoport egyik előfordulása. Ha ez a legelőzetesebb tájékozódás megvan, akkor következik a tulajdonképpeni munkamódszer első lépése : összehasonlítása a felmerült jogesetnek a species csoport szabályozott tipikus esetével. Ha az a ritka eset adódik elő, hogy a kettő teljesen egybeesik, vagyis, ha a felmerült eset történetesen a tipikus eset, akkor a jogtétel alá sorolásnak, a subsumptio-nak semmi akadálya. A hagyományos logikai módszeri felfogás szerint a jogalkalmazás mindig csak ennyi, egy puszta logikai művelet. De ennek egyrészt ellentmond az a tény, hogy a jogeset-világ nemcsak hogy nem áll pusztán tipikus esetekből, de azokat éppen alig produkálja, másrészről pedig a módszer eddigi útja sem tisztán logikai. Hiszen a felmerült esetből nem következik logikailag semmiféle jogtétel, hanem bizonyos irracionális tapasztalattal vagy értékeléssel lehet csak rábukkanni arra a jogeset-species-csoportra, amely azután rávezet a tipikus esetet szabályozó jogtételre. Logikai űr, tehát bírói szabadság még a logikailag legideálisabb határesetben, a tipikus eset előfordulásakor is van, de szabadjog alkalmazására ekkor a forma tökéletes ráillősége miatt szükség nincs. De szükség van a szabadjogi folytatásra akkor, ha az egybevető vizsgálat azt mutatja, hogy a felmerült eset nem a tipikus eset. Ekkor a módszer második lépése a tipikus eset és az arra alkotott jogtétel egybevetésétől megállapítása annak, hogy mi jogos, mi a jogi értékmérő az illető species-csoport szabályozásában. Ez kikutatása a jogtétel mögött rejtőző jognak, jogi elgondolásnak, amely ugyan benne rejlik a jogtételben, de csak annak a jogesettel való egybevetéséből fedhető fel. Ez az értékmérő, amely a szabadjogi módszer alappillére, teljesen objektíve megállapítható : egy kézzelfogható szociológiai valóságnak, a jogesetnek és egy hasonlóan valósággal létező normának egybevetéséből születik az meg : ennél objektívebb zsinórmérték nem is képzelhető.2 A módszer harmadik lépése lesz mármost a jogtételnek a bírói jogformálás által olyaténképpen való átalakítása, hogy az átalakított jogtétel és a felmerült (a tipikustól eltérő) eset egybevetése az első lépésben objektíve lehozott jogi gondolatot, jogi értékmérőt fejezze ki. Itt kapcsolódik tehát be a jogalkalmazásba a bírói jogalkotás, s itt észlelhetők a legvilágosabban 1 Ezt szépen kifejtik többek között Kantorowicz, Methodenreform u. Justizreform, Deutsche Richterztg. 1911, Fuchs, Juristischer Kulturkampf, 1912 és számtalan, a Reichsgericht joggyakorlatából vett példával ugyanő : Recht u. Wahrheit in unserer heutigen Justiz, 1908. L. még W. Jellinek, Gesetz, Gesetzesanwendung u. Zweckmássigkeitserwágung, 19*31 Schmidt-Rimpler, Der Handlungsagent, Ehrenberg's Handbuch, V. köt. 139—154-0.