Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - Szabadjog és szociológia

VITÉZ CSIKY JÁNOS a bírói jogalkotás elmaradásának káros következményei. Ha a bíró nem. formálhat a jogtételen, ha a tipikustól eltérő jogesetet kénytelen a változatlanul maradt jogtétel alá sorolni, akkor a kettő egybevetése már nem mutathatja a jogi értékmérőt. És vájjon objektív-e ez a megkorrigáló harmadik lépés is? Feltétlenül az, mert egy objektív jogesethez egy jogtétel keresendő olyképpen, hogy a kettő egybevetése egy hasonlóan objektíve meghatározott értékmérőnek megfeleljen : két objektív által meghatározott ismeretlen csak egyalakú, tehát objektív lehet.1 Csak ami e két lépés közé esik : a jogtételnek a jogesethez és a jogi értékmérőhöz való formálgatása, amely ismét nem logikai, hanem irracionális tevékenység, ez a közbeeső tevékenység szubjektív. Mert, hogy vájjon az érdekek tologatásából indul-e ki a bíró,2 vagy méltányosságérzetéből, jogérzetéből,3 vagy más egyébből, az az ő szubjektív elhatározásától függ. De noha ennek a szubjektív működés eredményének, az átformált jogtételnek a helyessége objektív kritériumokon megállapítható, de a munka biztonsága és gyorsítása végett a szabadjogi módszer feladata ebbe a szubjektív, irracionális tevékenységbe is bizonyos objektivitást, racionalitást belevinni. A bíró jogtétel-formálgatása, mivel ahhoz az anyagot a szabadjogból meríti, voltaképpen szabadjog-alkalmazás. A szabadjog alkalmazásába pedig objektivitást csak úgy vihetünk bele, ha a szabadjogot is, csakúgy, mint a formába öntött jogot, jogforrásaiban határozzuk meg, bizonyos objektív jogforrás-sorrendet állítunk fel, amely eligazít ója a bírónak a szabadjog-keresésben, így kapcsolódik fejtegetéseinkbe a szabadjogi jogforrások problémája. VI. A szabadjog jogforrástana.4 Kiindulásul a szabadjog jogforrástanának felvázolására a szabadjog mibenlétének két vonását kell hangsúlyoznunk. Az egyik a szabadjog definíciója : a szabadjog a pozitív jognak része, de nem formába öntött, tételes jog. Formába öntött jog az, amely a végleges kiformálódás összes fokait végigjárta, szabadjog pedig azok a jogszabálycsoportok, amelyek ezen kiformálódási fokok valamelyikén elmaradtak. A másik jellemvonás a szabadjog szubszidiárius természete. Ha van formába öntött jog, amely tökéle1 U. o. 130—132. o. a Heck, Gesetzesauslegung u. Interessenjur. 1914, 8. és 65. o. szerint azokat az érdekeket kell vizsgálni, amelyek a törvényt létrehozzák : az ú. n. kauzális érdekeket. L. még ugyanő Das Problem der Rechtsgewinnung, Rede, 1912. Az érdekvizsgálatot még «contra legem» is hangsúlyozza Stampe két értekezésében : a) Rechtsfindung durch Konstruktion b) Rechtsfindung durch Inressenwagung, DJZ. 1915. 8 v. Peretialkowicz, Methodenstreit in der RW., Grünhut's Ztsch. 1912, aki szerint a bírói ítéletalkotásban az akarat és az intellektus mellett a «Gefühl» játszik domináló szerepet, kül. 563—565- o. * Ezen jogforrástan alapvonásai megtalálhatók Kaniorowicz, Legal Science etc. 690—698. o.