Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - Szabadjog és szociológia

IO VITÉZ CSIKY JÁNOS szertani fejlődésnek, csakhogy az új köntösbe öltözött hibákkal szemben új formájú megoldásokkal. Hogyan festenek mármost ezek a megváltozott formák? A kodifikáció előtti fogalomimádat átalakult törvényimádattá. A bíró most is éppoly logikai gép, mint volt, csakhogy most a BGB van a kezében, s annak absztrakt tételei közé kell beszorítania az ezeralakú életet. A törvénnyel kell eldönteni minden esetet, ami a jogelmélet nyelvére lefordítva annyit jelent : jog — tételes jog, formába öntött jog, a jog logikailag zárt egész. Ezen új formájú, de lényegileg a régivel azonos módszertani hibával szemben egy új formájú antitézist kellett állítani. A jognak az életet tökéletesen fednie kell, amely azonban nem lehetséges akkor, ha a jog csak egy formába öntött test, mert a forma és az élet természete alapjában különbözik.1 Az élet változó, cseppfolyós, a forma merev, mozdulatlan. Ha tehát a jog az életet követni akarja — márpedig ez a helyes jogalkalmazás titka, — akkor az élettel egy cseppfolyós joganyagot kell szembeállítani, amely formátlan és éppen ezért ezer formája lehet. Ez a cseppfolyós joganyag, amelynek a formába öntött jogot ki kell egészítenie : a szabadjog. így tehát a jog logikai zártságával szembehelyezett antitézis, amelyben végre rátaláltunk a szabadjogi irány alapvető gondolatára : jog = formába öntött jog + szabadjog.2 IV. A szabadjog szükségképpenisége. Az alapgondolat megtalálása lényegesen könnyebbé tette további feladatunkat, minden további probléma az alapgondolat körül csoportosul, abból sarjad ki, s az alapgondolat egysége és érthetősége biztosítja a további fejtegetések egységét és érthetőségét. Maga az alapgondolat legfeljebb egy vonatkozásban szorul megvilágításra, amely nem is annyira megvilágítás, mint inkább terminológia-magyarázat. Az a szabadjog, amely a formába öntött jogot kiegészíti, semmiesetre sem természetjog, hanem pozitív jog. A szabadjogi iránynak éppen az a célja, hogy azokat a szabadjogi forrásokat (1. lenn), amelyeket természet joginak tartottak, de amelyeket ténylegesen alkalmaztak, nyíltan besorolja a pozitív jogba és ezzel mintegy legitimálja a szabadjog használatát.3 (És a szabadjogi irányra fogták rá, hogy az anarchizmussal árul egy gyékényen !) Az elhelyeződés tehát a következőképpen fest : a természetjog szembenáll a pozitív joggal, amelyen belül, nem egymással szemben, hanem egymást harmonikusan kiegészítve foglalnak helyet a formába öntött jog és szabadjog. Az eképpen megvilágított alapgondolatból kisarjadó első problémát 1 Jung, Das Problem des natürlichen Rechts. 1912. 4. o. : örökös ellentét van a jogszabály és a jogtétel között. * A legtisztábban formulázta ezt a gondolatot Kantorowicz, Aus der Vorg. etc. 5. o. ' Gnaueus Flavius, i. m. 10—12. o.