Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - Szabadjog és szociológia

SZABADJOG ÉS SZOCIOLÓGIA 11 a következő megfontolások eredményezik. Az alapgondolat nem valami önmagából abszolút evidenciával bíró igazság, hanem egy tézissel szembehelyezett antitézis, amelyet meg kell indokolni. Az indokolás rendkívül egyszerű : a tétel helyes, mert szabadjog szükségképpen van. Csakhogy ez a válasz egészen formális jellegű, amelyet magát is meg kell okolni. A formába öntött jogon kívül miért foglal helyet szükségképpen szabadjog is a pozitív jogon belül? Mert a pozitív jognak az életet egészen be kell fednie, s ha ez a befedés csak formákkal történik, az tökéletes sohasem lehet. Az élet természete szerint állandóan változik, s nem lehet minden változatra egy külön jogruhát, formát szabni, mert, mire az elkészül, a változat már egészen más. S így ha formákat illesztünk az életre, mindig lesznek hézagok. Ezek a hézagok Horváth rendkívül érdekes fejtegetései szerint1 a gyakorlati értelemben vett hézagok, amelyek az elméleti értelemben vett joghézagoknak csak egy alfáját képezik. Ez az elméleti joghézag az a logikai űr, amely minden jogalkalmazásban van a jogeset és a jogtétel között : ott az ítélet logikai menete megszakad és irracionális tapasztalat vagy értékelés találja meg az esetre pontosan ráülő jogtételt. Gyakorlati hézag mutatkozik ebben a logikai űrben lefolytatott irracionális tevékenységben akkor, ha az élet és a forma természetének különbözősége miatt az esetre pontosan ráülő forma nem található. A formába öntött jog mellett a joghézagok szükségképpenisége és a pozitív jog s az élet tökéletes egybevágásának követelménye csak úgy egyeztethető össze, ha a pozitív jogon belül a formába öntött jog mellett van egy cseppfolyós joganyag, amely a formák mögött szükségképpen maradó hézagokat betölti: ez a szabadjog. Mivel a jog az élettel akar egybevágni, a szabadjog a legideálisabb jog, amelynek a természete az élet természete : formátlan, ezeralakú. A szabadjog maradék nélkül ellátja a jog funkcióját: utánaformálódik az élet minden variációjának, s éppen ezért a formába öntött jog létezése e funkció elvégzéséhez nem is szükségképpeni. Ideális világ tehát egy tiszta szabadjogi rendszer lenne, ahol jog = szabadjog. De ehhez az ideális rendszerhez ideális adottságok is kellenének. Elsősorban ideális bírák, angyal-bírák, akik nemcsak abszolút jóságban, de mindentudásban is angyalok. Mert hiszen egy szabadjogi jogalkalmazói rendszerben minden jogi tudással bírnia kellene a bírónak : minden konkrét eset eldöntése egy miniatűr törvényhozás volna a törvényhozás minden kockázatával és nehézségével. Az emberek azonban, mivelhogy nem angyalok, itt is csak munkamegosztással érhetnek el célt.2 A munkamegosztást lehetővé teszi az életviszonyok vál1 L. Bevezetés stb. 121—128. o. Bővebb hézagtani fejtegetéseket 1. Zitelmann: Lücken im Recht, Rede, 1903. és egész részletes fejtegetések : Elze, Lücken im Gesetz, 1916. 1 Éppen azért helytelen a szabadjogi iránynak oly beállítása, amelynek értelmében a szabadjog szerint a törvényhozó felesleges, a munkája csak irodalom, amelynek a jogvalósághoz semmi köze. így Eggenschwyler, Das freie Ermessen des Richters u. die Gleichheit vor dem Recht. Recht u. Wirt. 1911—12, 483. o. ezzel szemben a jogalkalmazás lehetőségéhez éppúgy szükséges a törvényhozó munkája mint a bírói szabadság.