Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - Szabadjog és szociológia

SZABADJOG ÉS SZOCIOLÓGIA. /. Az élet és a jogi formák harca. Az élettől való eltávolodást, a valósággal való ellentétességet az emberi kultúra egyetlen szülöttének sem rójják fel annyiszor és annyira, mint a jogtételek világának, amely a formába öntött, a tételes jogot : a törvényt és a szokásjogot foglalja magában. Ez első pillantásra meglehetősen sajátságosnak látszik. Hiszen seregestül lehet felsorolni olyan szabálycsoportokat, amelyek az élettel a legelvontabb jogtételnél is kevesebb közösséget mutatnak (pl. irodalom-esztétikai szabályvilág). Hát akkor nem csodálatos az az «elsőség», amelyet a jogtételvilág az élettől elvontság panaszkönyvében «élvez»? De egy ténykörülmény figyelembevételével azonnal megmagyarázódik ez a jelenség. Azoknak az ú. n. absztrakt szabályvilágoknak és tudományoknak az élettől elvontsága miatt senki panaszt nem emel, mert hiszen az senkinek nem fáj, tekintettel arra, hogy ezek a tisztán értékelő megállapítások a valóság-sikra le sem vetítődnek. Ezzel szemben a jogtétel-világ szabályainak természetében éppen az a sajátságos, hogy reális életalakzatok itélődnek meg azok szerint, konkrét életelőfordulások soroltatnak a jogtételek alá. És az uralkodó jogpozitivizmus dogmája szerint jog csak az, amit a törvényhozó akar : a tételes jog. Következőleg a bíró szerepe egy jogot ismétlő funkció s a jogalkalmazás módszere szillogisztikus, amelyben az előforduló életalakzat : a jogeset a főtétel, a jogszabály az altétel és az Ítélet a konklúzió. S ha a szillogizmusban szereplő jogeset és jogtétel egymást tökéletesen nem fedik, akkor a valóságnak és az absztraktumnak ez az elhajlása már fájó érdekeket érint, mert a jog nem tudósok játékszere, hanem élet és halál bírája, vagyonok sorsának eldöntője. Márpedig a formába öntött jog és az élet természetének alapvető különbözősége miatt ezek az elhajlások szükségképeniek : a forma merev, mozdulatlan, az élet pedig hullámzó, mindig újabb és újabb változatokat termel ki magából, amelyeket a forma nyomon nem követhet. Itt a titka annak, hogy a tiszta logikai módszer miért távolodik el oly végzetesen az élet adottságaitól. De vájjon milyen módszer lesz akkor képes utánasimulni az élet alakzatainak? Megvesztegetően kézenfekvőnek látszik a felelet : az élet módszere, a kauzális szociológiai módszer. De a szociológiai módszernek a beállítása sem az életnek és a jogtételnek az összeegyeztetése, hanem ellenTársadalomtudomány. 1