Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - Szabadjog és szociológia

2 VITÉZ CSIKY JÁNOS kező irányú megismétlése a pozitivista módszer egyoldalúságának. Ez a módszer az esetnek, a kauzális valóságnak a világát ragadja meg maradék nélkül, de értelmetlenül áll meg a jogi kultúra másik pólusa : a normavilág előtt.1 Minden egyoldalú módszeri beállítás, legyen az akár normativ, akár szociológiai, alkalmazhatatlanná válik egy oly bonyolult kultúrjelenség vizsgálatánál, mint amelyet a jog világa jelent. A jog is, mint minden kultúrjelenség, egy sajátosan kétpólusú jelenség,2 amelynél az egyik pólus a normavilágban, a másik a valóságvilágban van (pl. bizonyos értékelő szemlélet nélkül Michelangelo szobra : a valóság csak egy kőtömb). Legyen szó akár jogmegismerésről, akár jogalkalmazásról, az életnek és a normának valahogyan való együttartása marad mindig a helyes módszer titka. Egy ilyen módszert dolgozott ki a szabadjogi irány, amely kétpólusú annak ellenére, hogy a «szociológiai jogtudomány)) jelszava van zászlajára írva. A módszer alapvonása a valóságnak és az értéknek az egymáson való szemlélete, csak éppen hogy az elemek közül a szociológiai adattömeg a túlnyomóbb. Ez magyarázódik az irány gyakorlatiasabb beállítottságából, aminthogy egy elvontabb szabadjogi értéktanban a hasonlóan kétpólusú szemléletben a szociológiai elemek mellett a normatív elemek lennének a túlnyomóbbak. Tehát az élet és a jogi formák ellentétének kiengesztelésére a helyes módszer alapelve nem az, hogy «csak szociológia)), hanem «szociológia is», amelynek a szabadjogi gondolat csak egy variánsa : «a normatív mellett hangsúlyozottabban szociológiai)) módszer. 77. Alapvető jellemvonások a szabadjogi iskola arculatán. Aki a szabadjogi irány ismertetésére akar vállalkozni, annak el kell készülnie egy roppant nagy és roppant heterogén irodalomtömegre, amelyben a szabadjog divatos jelszava alatt a legkülönfélébb jellegű és értékű ideák adatták a jogászvilág tudtára. Talán a szabadjogi irodalomnak ez a sokszor szinte kaotikus zűrzavara adta meg elsősorban alapját azoknak a kedvezőtlen kritikáknak, amelyekben a szabadjogi irány oly sokszor részesült.3 Pedig e káoszon túl, a szabadjogi irány értékes megnyilatkozásaiban oly nagyvonalú elgondolásokra bukkanhatni, amelyek nemcsak magát az irányt teszik a jelenkor egyik legnagyobb jelentőségű jogi megmozdulá1 Példája ennek Ehrlich jogszociológiai módszere, Grundlegung der Soziologie des Rechts, 1913, aki csak a valóság-sikot szemlélvén a primitiven tiszta szociológiát űzi : csupán tényeket leíró, szabályok nélkül s mint ilyen jogalkalmazási célokra alkalmatlan. Hasonló beállítás Kornfeld, Soziale Machtverháltnisse. 1911. 2 Horváth, Die Grundlagen der «Universalistischen Metaphysik» in der Rechtsphilosophie Július Binders. Ztsch. f. öff. Recht 1926 (VI. Bd.), 115 o. 3 Csak példaképen Somló, Jur. Grundlehre, 1926, 114—J22. §§-ok. Gény, Méthode d'interprétation & sources en droit privé positif 1931, kül. 401—403. o. Moór, Bevezetés a jogfilozófiába. 1923. 40—43. o. Alf Ross, Theorie der Rechtsquellen, 1929, 184—191. és 316—349. o. és legújabban Fees, Die Krisis im Recht, 1931. kül. 35—36. o.