Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)

46 LIBERALIZMUS ÉS ETATIZMUS háttérbeszorulása. Az átlagon akár saját hibájukból, akár pedig saját hibájukon kívül alul maradók a liberális felfogás alapeszméjét alkotó szabad verseny következtében nem érvényesülhetnek igazságos mértékben, mert ezt testi vagy szellemi képességeiknek az átlagosnál nagyobb hiánya szükségképpen megakadályozza. Az átlagos mértéket meghaladó értékű ember értéktöbblete pedig az átlagosak nagy számbeli tömegének arányában úgy szétforgácsolódik, hogy sem az egyes emberi kiválóságnak, sem a közösségnek nem lehet méltó haszna az átlagon felül levők kiválóságából. A liberális társadalom tehát végeredményben az átlagosak társadalma és még ebben a megjelenésében is mértékegységéből hiányzik a szellemi, erkölcsi, vallási arányos összetevő. Felépítése az egyesekből jön létre ; nem enged igazi teret a nemzetnek, mert nem számol azzal a szükséges mértékben, hogy a nemzetben elhalt, élő és jövendőbeli nemzedékek nem újból szétválasztható, hanem önálló egységre vezető módon egyesülnek. 2. Az etatizmus fejlesztését válságos időkben sokszor nem lehet elkerülni, de ebben nem szabad ideális célt látni. Nagyon hibás az a felfogás, amely minden kérdés megoldását az államtól várja ; ilyen felfogás helytelenségére nagy nyomatékkal figyelmeztet bennünket az a tény, hogy az állampolgárok közszolgáltatásainak terhei majdnem mindenütt az alig elviselhetőség mértékéig megduzzadtak. Az állampolgárok túlterhelése adókkal és más közszolgáltatásokkal ezek vállalkozása megbénításával és ezen az úton közvetve az állam elvállalt feladatai teljesítésének a meghiúsulásával fenyeget ; de az állam azért sem válhatik nagyüzemmé olyan értelemben, hogy a legkülönbözőbb feladatokat magára vállalja, mert ilyen megoldásban elveszne a feltétlenül szükséges egyéni kezdeményezés értéke, az áttekinthetőség hiányában meghiúsulna a nemzeti életnek az az irányítása, amelyet az államtól várunk és nem egy esetben maradnának papiroson a legszebb tervek is. 3. Az út, amelyet követnünk kell, csak az lehet, amely az államon belül intézményesen és a nemzet elhivatottságának tudatában biztosítja az egyeseknek a lehető legeredményesebb együttműködést 1. egymás közt és 2. az állam orgánumaival. A fasiszta felfogás szerint az állam a nemzeti élet létrehozója és irányítója és nem a nemzet az, amelyik a maga céljainak megvalósítása érdekében megalkotja az államot. Nem látom alapvető jelentőségűnek a most tárgyalt kérdések szempontjából arról vitatkozni, hogy ez vagy a megfordít ott ja-e a helyes felfogás. Kérdésünk szemszögéből a hangsúly azon van, hogy az állam a nemzeti egyéniség lehető legteljesebb érvényesülésének biztosítására hivatott és köteles. Ebben a feladatában nem felejtheti el, hogy a nemzetet nem csak az élő nemzedék, hanem ennek elődjei és utódjai is alkotják. A mult nem lehet az állam vagy az egyén korlátja abban, hogy a nemzet helyesen felismert aktuális érdekét szolgálja ; el sem lehet képzelni azonban, hogy értékes történelmi múlttal bíró nem-