Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)

LIBERALIZMUS ÉS ETATIZMUS 4? zet aktuális érdeke az elmúlt időkkel való organikus kapcsolat megszakí­tása lehessen. De az előbb elmondottakból az is következik, hogy a nemzet érdekeinek aktuális helyes szolgálata csak az lehet, amely az ezután követ­kező nemzedékeket legalább olyan mértékben veszi számba, mint a ma élő nemzedéket. A helyesen feltett kérdés tehát ez : milyen módszerek és eszközök alkalmazásával lehet a nemzet javát múltjához méltóan és egymást követő nemzedékeket meghaladó távoli időkig a lehető legkielégítőbb és az emberi­ségre legértékesebb módon szolgálni? Magyar szempontból mindenekelőtt a területi revízió kérdését kell teljesen világosan látni, abban a tekintetben, hogyan lehet a várt és kívánt új határok között élő társadalom egészének és minden rétegének a mainál lényegesen jobb műveltségi, gazdasági, jóléti és a népi egyéniségnek a leg­jobban megfelelő helyzetet biztosítani és ekként az egész emberiségnek jó szolgálatot tenni. Ha a kérdést nem kizárólag magyar, de általános elvi szempontból nézzük, úgy a következőkre kell gondolnunk : Az emberi haladást minden nemzet egyénisége legértékesebb voná­sainak kifejlesztése és érvényesítése útján köteles szolgálni. Ez a szolgálat az államra és annak polgáraira egyaránt vár. Az állam ne kívánjon polgárai­nak tevékenységébe mindenáron beavatkozni, de ne féljen a beavatkozás­tól ott, ahol a nemzet egyéniségének érvényesítése, gyengébbek védelme és tehetségek érvényesülésének érdeke ezt megköveteli. Államban és pol­gáraiban egyaránt határozott tudat kell a nemzet célja felől ezt elsősorban nevelés útján kell kifejleszteni, de — a cél jóságának és helyességének világos ismeretétől feltételezetten — adott esetekben a kényszer útján irányítás is helyes és szükséges. Nem elegendő, ha a most említett céltudat csak álta­lános ; gondos szociográfiai megismerés alapján annak az életviszonyok apró részleteire is ki kell terjedni. Ilyen megismerés alapján tisztában kell lenni az államon belül érvényesülő minden köz- és magántevékenység helyes egyensúlyával és az egyensúlyi zavarok megakadályozása vagy megszün­tetése érdekében irányítóan kell az államnak beavatkozni. Az egyensúlyi zavar mértéke szabja meg a beavatkozás mértékét. Az említett zavarok bekövetkezésének a legjobban azzal lehet elejét venni, ha a nemzet hiva­tására vonatkozó szolidaritás tudatát sikerült az állampolgárokban kifej­leszteni. Ezért elsősorban az szükséges, hogy az állam intézményei a fen­tebb részletezett szolidaritásnak kialakítását és fenntartását szolgálják. Egyensúlyi zavarok esetén először is a szolidaritást szolgáló intézményt kell alkalmazásba venni, illetőleg ennek tökéletesítésére kell törekedni és csak akkor, ha ez adott esetben nem elegendő, kell ezen túlmenő olyan intézkedést tenni, amely mélyebb beavatkozással jár az egyesek életviszo­nyai szempontjából.

Next

/
Thumbnails
Contents