Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)

LIBERALIZMUS ÉS ETATIZxMUS 39 az állam feladatává tétessék, az állam támogassa a munkást, hogy bére megfelelő legyen, védje az egészségét, segítse a családját. A szabadkereseti társadalmi szerkezet megnemesbítését kívánja a keresztény szocializmus elérni. A jelenkorban ezért az ezirányú megoldásnak vannak a legnagyobb kilátásai az egyetemes emberi boldogulás valóra váltása körül. Nagy Miklós: A liberalizmus vagy helyesebb nevén : a polgári demokrácia a történeti fejlődésnek egyik korszaka, melynek, mint minden hasonló fejlődési mozzanatnak, megvan a maga történeti jelentősége, hőskora, virágzása és hanyatlása. A mai nemzedék már csak süllyedésében, visszaéléseiben ismeri. Innen az a szenvedélyes hang, mellyel a századforduló óta megítélni szokás, miként egykor a liberalizmus úttörői támadták a rendi abszolutizmus minden szabad mozgást megakadályozó állami és társadalmi intézményeit, melyek szűknek bizonyultak a polgárság és parasztság befogadására s ekként gátjává lettek a haladásnak. A liberalizmus szabad versenye ma a gazdaságilag leggyöngébb elem : az ipari és a mezőgazdasági munkásság számára teremtett kétségbeejtő helyzetet s ezzel válságba sodorta a műveltebb államok belső rendjét, melyet a világháború és az elvakult békeparancsok amúgy is nehéz viszonyok közé juttattak. A Magyar Társadalomtudományi Társulat t. Elnökségének a liberalizmus hibáira, kinövéseire és ezek orvoslásának módjaira vonatkozó kérdéseire a társadalomtudomány és a történelem igazságaival igyekszünk megadni a választ. A társadalomtudománynak egyik sarktétele, hogy az emberiség életének két alapeleme van : az egyén és a köz, vagy más szavakkal : az egyes és a tömeg. Amaz a kezdeményező s mint ilyen a haladás első tényezője. De éppoly fontos a köz is, melyhez az egyént születése, hagyományai fűzik, melyre vonatkoznak céljai s mellyel összefüggnek eredményei. Ha attól elszakad és magát, saját érvényesülését tekinti öncélnak, el kell buknia és helyét elfoglalja a közületnek valaminő formája, mely a maga javára iparkodik hasznosítani az egyéni törekvések eredményeit. Ez a köz rendeltetése, melyet méltóképpen addig tölt be, amíg nem a teljes egyformásítást tekinti öncélnak, mert ez esetben újra forradalmi erővel tör elő az egyén. Ahol a társadalomnak akár egyik, akár másik tényezője gyönge hivatásának betöltésére, ott a nemzeti életnek sorvadása vagy katasztrófája áll be. Az egymást ekként váltogató irányok egyike közismert nevén az individualizmus, a másika a kollektivizmus. Amannak éltető levegője, jelszava és túlzásaival saját vesztének okozója : a szabadság, emezé : az egyenlőség. Az individuahsztikus korszakok hanyatlásának jellemző vonása