Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)

LIBERALIZMUS ÉS ETATIZMUS 27 rokkáján, amely valamennyi szálát sodorja az el nem hanyagolható, de kizárólagos győzelemre aligha számítható társadalmi törekvéseknek, a történet fonala szövődik. Ihrig Károly : 1. A liberalizmus a teljes egyenlőség elvére hivatkozva, minden korlátnak lebontását követeli, amely — szerinte — az egyéni érvényesülésnek az útjában áll. Politikai téren az emberi alapjogok alkotmányszerű biztosítása és főképpen az általános választójog, gazdasági téren pedig a szabad verseny az a legfőbb elv, amely szerinte az egyenlőség és a szabadság eszményi megtestesülése. A következmény a pártok uralma a politikában és a tőke hatalma a gazdasági életben. Közös őstől, a liberalizmustól származván, egyenrangúak («ebenbürtig») és gyakran házasságot kötnek egymással ; ilyenkor, mint a valóságos házasságoknál, mindig az egyik van fölényben, csak azt nem lehet tudni, hogy melyik a kettő közül: a tőke szolgálja-e ki a pártokat, vagy a pártok a tőkét. Ez az erkölcstelen viszony korrumpálja mindkettőnek szervezetét : a parlamentet, mint a pártoknak és a részvénytársaságot (illetve más tőketársulatokat), mint a tőkének szervezeteit. Az eredmény az, hogy az individualizmus túltengésének összes kóros tünetei jelentkeznek, így a féktelen egoizmus, a nyers materializmus, a gazdasági erőszak stb. Mindezek kiszakítják az egyént azokból a társadalmi csoportosulásokból, amelyek etikai alapon nyújtottak neki hátvédet ; társadalmi csoportosulás csak két alapon : a politikai vagy gazdasági célok azonossága alapján történik, amelyek azonban kíméletlenül elgázolják az egyént, amint gyengének, és elejtik, amint hasznavehetetlennek bizonyul. A társadalom tehát atomizálódik és az egyenlőség elve a gyakorlatban a legnagyobb egyenlőtlenséget jelenti, a csaléteknek használt szabadságból pedig a többségnek édes-kevés jut azokkal szemben, akiket vállai fölé emelt (választó helyzete pártkényurakkal szemben, kisrészvényes helvzete a részvénytársaságban). Mivel a társadalom fejlődésében nincs ugrás és a jelenben mindig megtalálhatók a múltnak, valamint a jövőnek kisebb-nagyobb nyomai, az alapelvek sem érvényesülhetnek, hogy úgy mondjam, vegyileg tiszta alakban. A liberalizmus korszakában is meg lehetett találni más társadalomszervező alapelveknek nyomait. De ha ezeket lefejtjük, a liberális társadalom váza feltétlenül úgy tűnik fel, amint fentebb jellemeztük. Talán nem volna meddő kísérlet kimutatni, hogy annak valamely formája a történelemben mindig megjelenik, valahányszor az emberiség fellendülő korszakba érkezik. Akkor támad az az érzés, hogy a megkötöttségektől való felszabadulás jelenti mindenkinek a legnagyobb boldogulás leghetőségét. És mivel az általános gazdasági emelkedésből több vagy kevesebb mindenkinek jut, mindenki helyzete javul, ami úgy tűnik fel, mintha a liberalizmus által