Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)

20 LIBERALIZMUS ÉS ETATIZMUS csak egy nagyszerű elképzelés, lángelméjű emberek látomása, történelmi folyamatok képletszerű elgondolása. A liberálizmus bevált a rendiség elleni küzdelem fegyvere és a polgári világ kialakulásának eszközeként, de hatálytalannak bizonyult a feltörekvő alsóbb osztályok kiméletlenül vad, új harcmodorával szemben. A liberális polgárság ma védelmi helyzetbe szorult, éppen a maga elavult világnézete miatt és új kezdeményező és támadó erejű eszmék felé tájékozódik (fascizmus, nemzeti szociálizmus). Az ideológiák e forradalmi dialektikájának fordulatait pont-ellenpontszerű elrendezésben a jogrend is végigcsinálja. Ezzel a megállapítással elérkeztünk a második kérdőponthoz. Ad 2. Aki figyelemmel kíséri napjaink közirodalmát, azt kétségtelenül meglepi az a körülmény, hogy amíg a liberális világszemléletből fakadt jogrendszer részletkérdései lépten-nyomon vita tárgyát képezik, addig mai életünk és a liberális jogtípus viszonyának mint egésznek a tisztázása hiányzik ebből az irodalomból. Igen helyes tehát figyelmünket egyszer életünk szerkezeti és jogunk fejlődésbeli változásának totális kérdésére irányítani. Amikor közvetlenül Hitler uralomra jutása előtt Kölnben előadást tartottam a liberálizmus államszemléletéről, abból indultam volt ki, hogy mennyire meglepett, miszerint Kelsen, a liberális-demokrata jogelmélet betétőzője és Leopold v. Wiese, a «wertfrei» módszerű szociológiai tudomány képviselője bezárkóznak elavult rendszerük elefántcsonttornyába ugyanakkor, amikor a német nemzeti megújhodás a bölcseleti jogmegismerés egész talaját mélyen felszántotta az új vetés alá. A problémakört azóta is figyelemmel kísérve a liberálizmusról, mint általános szociális, illetőleg szellemtörténeti jelenségről akkor előadottakat az újabb meglátások síkjába beleállítva bevezetésül használtam fel «A liberálizmus jogalkotása Magyarországon)) c. tanulmányomhoz. Ebben az újabb társadalmi fejlődés egy teljes dialektikai fordulatának jogrendi vetületét rögzítettem meg akkor, amidőn magyar sorsunknak, szellemtörténetileg a liberális eszmék hatása folytán 1790-től 1914-ig egységes, 1848-ban forradalmi, a nemzet politikai jellemét kialakító tetőpontját ért szakára a jogszociológiai kritika eszközeit alkalmaztam. Ebben a tanulmányomban egyszerűen úgy állítottam be a dolgokat, hogy nem hánytorgatom a liberálizmus hiányait és hibáit, hanem abból indulok ki, hogy a liberálizmus, mint tipikus világszemléleti mód egyszerűen elaggott. Ez sem nem hiba, sem nem hiány, hanem természeti kényszerűség, amelynek minden ideológia alá van vetve. A szellemieknek ez a szerves szemlélete csak magyarázó hasonlat, de végiggondolva és kellő igazítással alkalmazva felette tanulságos. Egy szellemes francia egy egész könyvet írt az igazságok életéről, de nem tett különbséget logikai abszolútum : igazság és relatív, szociológiailag méretezett, egyetemes