Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)

LIBERALIZMUS ÉS ETATIZMUS 21 társadalmi hiedelmek, úgynevezett ideológiák közt. A liberálizmus is szemléleti mód, egyetemes hiedelem, ideológia és nem logikai abszolútum. Szociológiai jelenség, tehát elsősorban fenomenológiai módszerekkel tárgyalandó. A módszeres megjegyzéseket egyáltalában nem lehet közömbösöknek tekinteni, mert azok itt ugyanazt a szerepet játsszák, mintáz algebrában az előjelek, avagy a zenében a kulcsjelzések. Nem mindegy, hogy fejlődési sorokban gondolkodunk-e, amely eljárás a feltétlen haladás fikciójával egyetemben a liberális tudomány jellegzetes hiedelmei közé tartozik, avagy tipológiailag állítjuk be a dolgokat, amikor is fejlődési vonalértékek helyett formasajátosságok minél pontosabb kidolgozására törekszünk. E módszeres megjegyzések előrebocsájtása után a körkérdés 2. pontjának anyagát illetőleg én úgy látom a dolgokat, hogy a röneszansz individuálizmusára és a protestáns ethikára, mint alappillérekre támaszKodó liberális világ- és illetőleg jogszemlélet delelőj ét elérve, szociális alaptörvények kényszerűségénél fogva feltartózhatatlanul lejtőre jutott. Kapitálista gazdasági koncepciója világválság zsákutcájába torkollik bele. A parlamenti rendszer is és a demokráciák inognak világszerte. De ami a liberálizmus politikai koncepciójának azon alkotmányjogi elgondolásából maradt meg, amely jogállam elnevezés alatt él a köztudatban, mint a jogkultúra ápolásának egyedül lehetséges gyakorlati stílusa, élő és tiszteletet követelő értéknek bizonyult. A gazdasági «laisser faire» elve eredetileg a jogállamot egészen máskép értelmezte. Egyfelől kivette a természeti alapjogokat az állami törvényhozás keretéből, másfelől pedig a gazdasági érdekkörben be nem avatkozást akart. Ezen elgondolás szerint a jogállam, mint alkotmányi alapnorma az államnak a jogalkotás, jogfenntartás és végrehajtás funkcióra való szorítása. De ahogy a gazdaságban is a feltétlen önbeszabályozás fantómnak bizonyult, amelyet az előre megtervezésre törekvés váltott fel, azonkép a liberális állami szerkezetből fokozatosan autoritatív, sőt totális szerkezetekre tér át a világ. A jognak és az államnak ez a fogalmi azonosítása, amely a liberálizmustól fogant tiszta jogtani elméletben érte el tetőfokát, óriási tévedés volt, de a jogeszme jogállami ápolásának követelménye ma már az egyetemes emberi kultúra nevében léphet fel. Amikor több mint tízéves búvárkodás és elmélyedés eredményeként Szinthetikus jogbölcseletem I. kötetében ezt először juttattam elvi élességgel kifejezésre, egyszersmind szakítottam volt a Liberális tiszta jogtani elmélettel és rámutattam arra, hogy egy új kultúrtípus s vele egyidejűleg a liberális államot felváltó, a modern államiságot jogrendileg valósító új jogtípus van keletkezőben. Kifejtettem volt, hogy az állam a közületi lét egy olyan kategóriája, amely mindig új és új formákban konkretizálódik. Hagyjuk csak megszületni az új államot a benne rejlő