Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)

16 LIBERALIZMUS ÉS ETATIZMUS a szociális együttesbe. Benne a demokrácia azt jelenti, hogy valamennyi ember egyformán jogos, sőt kötelezett a formabefejezett embermivolt elérésére ; célja, hogy a lelkületi magasságban valósuljon az egyenlőségi eszme. Ezt a magassági fokot kivétel nélkül, legalábbis lehetőleg mindenkivel eléretni a «vindicare in libertatém)) alapgondolata. Ezért van a liberalizmusban erő és erély is, mely tekintet nélkül osztály- és rétegbeli hovatartozandóságra, a társadalmi hatalom segélyével mindenkit egyaránt kényszerít lelkületi habitusa feljavítására. A liberalizmusban nem valamennyi ember egyenlő, ilyen csak lehet, mert szabadsága van hozzá. Itt az emberek a lelkületi fokuk szerint egyenlőek, hiszen az előkelő lelkület általában nem lehet egyenlő az inferior aljassággal, a nemesség a póriassággal. A liberalizmusban a «nemesség» t. i. a lelkületi előkelőség, nem osztály a közönséges értelemben véve, de annál inkább elkülönődés a pórias jellemektől. Ennek a nemességnek az előjogait megszüntetni nem szabad, mert ezzel a szabadság gondolatát szüntetnénk meg és Aristoteles-féle «született rabszolgákat)) tenyésztenénk. Ennek az exkluzivitásnak az előjogait «alsóbb osztály» nem, de mindenki egyenként megszerezheti, mihelyt lelkületileg tökéletesedett, mihelyt szabaddá vált. Ez a liberalizmus. Körkérdésünkre, hogy mi a történelmi liberalizmus hibája és hiánya, kumulatív felelhetünk a legvilágosabban : mindaz, ami benne nem (diberalitas ingenii» és nem «actio liberalis», hanem érdekhajszoló pozitív rövidlátás és — politikában, társadalmi és gazdasági életben — merően anyagias törtetés, szeretettelenség és kapzsi profitláz. Vagy másként : a formabefejezetlen, lélek és Isten nélküli ember és a Comte-féle filozófiai-theológiai nyaktilóművelet következtében végcélt tévesztett, mesterségesen összegabalyított világnézlet ! Képzeljük magunkat a XVIII. századvégi Franciaországba. Az encien régime kiváltságosainak egy kis csoportja minden téren uralkodik. Az ipar és kereskedelem révén meggazdagodott polgárság a hatalomból is ki akarja venni részét. Érezni kezdi, hogy éppen olyan ember, mint a nemes, van vagyona, műveltsége és mégis háttérbe van szorítva. Megszületik a szabadmozgás szükségességének és az egyenlőségnek a gondolata. Rousseau a teljes, a korlátlan, a fentartás nélküli egyenlőséget követeli. Ez a liberalizmus első fázisa, a politikai, melyben az egyenlőség a szabadság rovására előtérbe tolódik : a demokrácia. Főhibái : i. Az emberi egyenlőséget nem a lelkületek finomítása által a magasabb fokozatokban igyekszik valósítani, az «ősjogok» félreértett fogalma alapján nemes gondolkodású és inferior embert egy kalap alá akar vonni. 2. A nemesség politikai visszaéléseit nem megszüntetni, hanem azokban részesedni kíván. Ezentúl a ((harmadik rend» akar úgy önkényeskedni és hatalmaskodni, mint eddig a nemesség. Tehát nem «haladás a szellemben)), csak személycsere. Ezzel a történelmi liberalizmus útitáskája eleve salakkal rakódik meg és morálja nem fenékig tejföl.