Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)

LIBERALIZMUS ÉS ETATIZMUS 15 van az egyénileg szabad, azaz kaotikus verseny helyett a gazdasági liberalizmusban is lüktető üzemi gondolat : a mindent szervezés elve, a felvilágosodott racionalizmus öröke forradalmi arányokban. Ezért lesz étatista a szocializmus is : az államnak kellene mindent ((szocializálni)) és szerveznie. Hiányzik itt is a társadalom függőleges tagozásának elvi átgondolása ; pozícióérzés, hivatásérzés és szolidaritásérzés mint az előbbi kifolyása a mult idők ködös fogalmainak bélyegeztettek. Röviden ezek a szociológusok és a társadalomtörténészek által kiderített hiányosságok. Mindamellett gyökeresen hiú azt hinni, hogy egyszerre új jöhet. Az etatizmus nemcsak kopogtat az ajtón, már itt is van. A kérdés csak az, hogy minő etatizmust fejleszt ki egyik, vagy másik ország, hogy vájjon egy bürokratikus etatizmusról, avagy egy nevelő és invenciózus etatizmusról van-e szó, olyan új államéthoszról, mely élő közszellemet táplálva tudományos, vallásos, nemzeti stb. talaj nedvekből táplálkozik-e, vagy egy «fellah-szellemet» tenyészt, mely a puszta továbbélés szürke köznapi robot-hangulatát nevezi fejlődésnek. A fejlődés igazi útját mindenekelőtt szervezett elit alakításban látom, mely új, széleskörű társadalomszemléletben, szolidaritásérzésben, morális áldozatosságban, őszinte vallásosságban, technikai tudásban, gyakorlatiasságban edzett és aktuálisan cselekvőképes. Nem kétséges, hogy ily elit több lesz, mint lassú és tétovázó bürokrácia. Általában pedig nem kétséges, hogy a szabadon alkotó egyéni erők nem mellőzhetők a jövőben sem. Az egyéni szabadság nem ellentétes a szohdaritásérzéssel, kulturális érzék és önkifejlődés hajlama a tömegek korában épúgy kell, mint régen. Ez a fejlődés pedig spontán egyéni és társadalmi energiák felszínre kerülésén múlik, nemcsak egy állami szervezettségen, állami szabványosság előtérbe helyezésén. Gazdaság- és kultúrpolitikai koncepciókat nem pótol soha egyedül akotmányjogi berendezés, puszta adminisztráció és jogpolitikai koncepció. Győry Jenő: uLiberális» elsősorban «bőkezűt», «adakozót» jelent ; wctio liberálisa nemes cselekedet, diberalitas in jratres», diberalitas ingenin a természeti jóindulat, a lelkületi előkelőség, nyilván embertestvér iránti szívnemesség és windicare in libertatémé megszabadítani a láncoktól, a nyomasztó tehertől. Van aztán egy másik értelem is. «Liber» a Bacchus isten ; úiberalim pedig ennek a borgőzös istennek szabados ünneplése. Ha a szó nemesebb értelméből indulunk ki, a liberalizmusnak a politika történetében magasztos eszmék és gondolatok korszakaként, a megértő, segítő és társadalmat egységesítő felebaráti szeretet objektivációjaként kellene elénktárulni. A «liberalizmus» felszabadít az emberi gonoszság és az aljas lelkület kizsákmányoló önkénye alól, az isteni hasonlóság öntudatára ébreszti és kivonja az embert a durva anyagiasság poshadt légköréből, a tudatosan nemes cselekvés lehetőségeit alapozza meg és a lélekkel teli juttatások, a szeretet alapján való egyenlősítés fenkölt szellemét teremti