Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)

LIBERALIZMUS ÉS ETATIZMUS 9 Az etatista és bürokrata államigazgatás helyébe is új kell. Átmeneti jelenség volt ez, nem szerves velejárója a magyar nemzet állami életének. A régi Magyarország patriarchális államigazgatása, a maga rendi előítéleteivel még mindig szociálisabb volt, mint a mai, a maga intézményesített szociális berendezkedésével. A patriarchalitásnak az a meleg levegője, amelyben az igazságnak, a magyar úr által felfogott értelmezése élt és hatott, újra vissza kell térjen. A magyar táblabíróban több volt a meleg érzés, mint a bürokrácia miniszteri tanácsosában. Ha a fejlődés világszerte a totális állam felé halad, ennek két magyar korlátját kell felállítanunk : az egyik a magyar alkotmány, a maga helyesen megosztott hatalmi köreivel, a másik a kormányzó rétegeknek a magyar szolidaritás érzetével való teljes azonosultsága. Patriarchalitást a modern, haladó kor nem tür, de alapvonása : érzéseinek tisztasága és magyarsága a szolidaritás fogalmában vissza kell térjen és erőre is kell kapjon. Legnagyobb és a legsúlyosabb politikai probléma a milliós magyar tömegeknek a nemzeti életbe való bekapcsolódása és ennek keretében való megtartása. Nagy feladat ez, mely népi paedagógiai, gazdasági és politikai intézkedések hosszú sorát teszi szükségessé. A magyar vezetőrétegeknek pedig a hűség, becsület, tisztesség és felelősségérzet értékei szerint való kiválasztódását kívánja meg. Sem magyar viszonylatokban, sem világviszonylatokban nem jelent még meg az új világberendezkedés olyan fogalma, mint a liberalizmus a múltban volt. A szolidaritás, a testvériség érzetének ez új kifejezése, lesz talán az. Az emberi fejlődés természetében van, hogy az új formákat nehezen találja meg. Az időben fejlődés lényeges kelléke minden változásnak. Számunkra a kapitalista gazdálkodás helyébe lépő új rendszer, amely talán a kollektív és szociális érdekekkel korlátozott kapitalizmus lesz és a liberális politikai elv helyébe lépő nemzeti kollektivitás rendszere, amely az egyén jogait csak a nemzet érdekeinek mértéke szerint tiszteli és a tömegek spontán együttműködése helyett — ami a demokratikus szervezési elv politikai ideálja volt — a tekintélyi elven, az egyéni akaratelhatározáson nyugvó államkormányzati módot jelent, csak annyiban jelent újat és követendő irányt, amennyiben az a nemzet számára érdeket és szükségletet is jelent. Üj irányzatokkal szemben megértően, de mégis tartózkodóan keressük meg és alakítsuk ki azt az új magyar politikai vezetőeszmét, amely nemzeti életünk fenntartására és annak kiteljesedésére leginkább alkalmas. Bernát István; A liberalizmus azt hitte és remélte, hogy felszabadítva az egyént azoktól a békóktól, amelyek a múltban a vallás, állami rend, hagyományok révén kötötték, oly új életet és virágzást fog teremteni, melyhez a mult eredményei nem is lesznek hasonlíthatók. Tehát az egyéni elhatározásokra, érzésekre akart támaszkodni, s ezek irányítóját saját tudásában találja föl. Ennek megfelelően a francia forradalom az ész istennőjét ültette a régi