Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)

8 LIBERALIZMUS ÉS ETATIZMUS A liberalizmus és az etatizmus harcában nincs győztes és nincs legyőzött, hanem a fejlődés szükségképpeni jelenségei, amelyekre egy új szintézisnek kell elkövetkeznie. Ma úgylátszik, hogy a totális állam lesz az. Magunk részéről nem tudunk lelkesedni érte és nem is tartjuk kívánatos megoldásnak. Jobb, mint az etatista állam, ha kormányzó elitje jobb, mint a bürokráciája volt, rosszabb, mint a liberális állam, melyben az egyén számára bizonyos cselekvési tér nyílott. Minő más út volna célravezető, hogy korunk zavaros eszmevilágából kijutva, szilárd és határozott irányban kormányoztassanak a népek, erre általános elméleti tétellel felelni nem lehet. Ez az út, már annyi konkrét útjelzőt kiván és annyira meghatározott területet, melyen haladnia kell, hogy elméleti magaslatról nem válaszolható meg. Kicsiny magyar nemzeti (állami) létünk területén tudjuk csak megkeresni az útat, melyen a nagy elméleti útmutatások helyett a magyar élet valóságában kell haladnunk. Nincs miért lekicsinyelnünk a magyar szabadelvüség nagy korszakát, bár ismerjük hibáit és napjainkig elható tévedéseit. A rendi Magyarországból, a független és nemzetileg öncélú Magyarországhoz vezető mód a liberalizmus volt. Nem lehetett a nemzet szabadságáért küzdeni és az egyén szabadságát megtagadni. Az eszmék összefüggése akkor még szoros és megbonthatatlan volt. A magyar liberalizmus is azonban időben túléretté és feleslegessé vált és a 90-es évek közepén egy agrárius jellegű közgazdasági politikának kellett volna felváltania. A liberalizmus hatása alatt fejlődő új rétegek — a lelki asszimiláció egyre fokozódó nehézségei következtében — sajátos jellegüket megőrizték és egyre jobban elidegenednek a magyarságot összefogó lelkiségtől. A liberális Magyarország nagytőkeberendezkedése — bankok, kartellizált iparok — a világválság hatása alatt ugyan csökkentett erőben, de még meg vannak és az ország közgazdasági életét teljesen uralják. Csonkítatlanul meg van a liberális korszak közgazdasági jogrendje is. (L. erről bővebben Agrárállam és agrár jog című tanulmányomat, a Magyar Gazdák Szemléje 1933 októberi számában.) Az új rendezőelvnek magyar vonatkozásokban elsősorban ezen a vonalon kell hatnia, a magyarság számára olyan gazdasági rendszert kell szerveznie, amely a magyar milliók emberi életlehetőségét biztosítja. Ennek a kortesmondatnak azonban komoly alapja van. A liberális gazdasági rend ezt nem tudta megoldani, tehát egy olyan gazdasági rendszerre van szükség, amely ezt lehetővé teszi. A hitelélet új organizációja, erőteljes és valóban altruista jellegű szövetkezeti rendszer, a privilegizált ipari magánvállalkozások felváltása állami üzemekkel mind lehetőségek. A liberális kapitalizmus világszerte éppen ezekben az években alakul át az orosz, az olasz és a német behatások alatt. Ezen átalakulás eredményeinek vizsgálata, felhasználása és a magyarság élő erői közé való bekapcsolása, a megoldás gazdaságpolitikai része. Miután a liberalizmus még itt él és hat még, a felváltásnak is ezen a téren kell elsősorban bekövetkeznie.