Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Albrecht Ferenc dr.: Forrástanulmányok gróf Tisza István román nemzetiségi politikájához. Lugos (Husvét és Hoffer), 1933. III l. [könyvismertetés]

FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE 137 Minden, amit nem büntet a törvény, becsületesnek, jónak látszik. Az emberi lelknsmeret legfelsőbb erkölcsi törvénye helyére a független nemzet közakarata lép, mint minden igazság forrása. Ebből kifolyólag az oly bűnök s vétkek, melyeket a párt érdekében követtek el, szimpatikusak. Mindezekből befejezésül a cikkíró azt a tanulságot vonja le, hogyha az európai nemzetek, melyek a demokrácia fejlődése következtében elsősorban vannak érdekelve, nem látják be, hogy a demokrácia nem más, mint a dolgok rendje elleni küzdelem, akkor nem kerülhetik el a katasztrófát. Ettől az ő véleménye szerint csak a kiválóságok, az arisztokrácia uralma mentheti meg őket. Rácz Imre. The Sociological Review. 1933 okt. Radhakamal Mukerjee: The ecological un-blance of man. (Az ökológiai egyensúty megbomlása az ember életében.) A társadalmi ökológia szerint az ember az egységes, mozgást és kölcsönhatásokat mutató terület életegyüttesének része. Az ember azonban keveset törődik az életközösségből ráháramló kötelességekkel. A növényi és állati harmonikus együttest önző módon bontja, amikor megkülönböztetés nélkül útja az életközösség bizonyos egyedeit (nagyobb emlősöket), de ugyanakkor nem akadályozza meg mások szaporodását (patkány, légy stb.) Az embernek ez az asymbiotikus gyarapodása és parazita-szerepének egyre nagyobb fokozódása a civilizáció hanyatlását hozza magával. Egy-egy ökologikus területen a természetes állapotban bioökonómikus egyensúly van növényi és állati világ közt s az egyedek túlszaporodását természetes ellenségeik szabályozzák. Az ember mesterséges eszközei által szembekerül a természettel, megakadályozza a természetes kiválasztást. Ezzel saját életszínvonalát és életképességét is leszállítja. A betegségek előretörése és az egészség alacsony színvonala, mint a betegségnélküli vad természeti állapot ellentéte ennek következménye. Az ember betegsége büntetés a természetes egyensúly megbontásáért. De magában az emberi társadalomban is meglátszik az ökologikus egyensúly megrendülése. Az emberiség nincs arányosan elosztva (az elvárosiasodás tünete) ; de az is megbontja a harmóniát, hogy az ember a városi, a technikai kultúra számára egyre több területet próbál megszerezni. Ennek nemcsak az a következménye, hogy megbontja a természet egyensúlyát, melynek erdőktől meg nem fosztott területekre csakúgy szüksége van, mint gyárépületektől ment síkvidékekre, hanem az is, hogy az alacsonyabb életkor és a nagyobb halandóság által a mesterséges városi környezethez való alkalmazkodás legalacsonyabb fokára jut. A civilizáció lelkiismerete mindennek tudatában gondoskodni akar az ember számára a városi környezetben egészségesebb testi és lelki légkörről. A jövő feladata a városi élet kedvező feltételeinek megteremtése helyett mégis inkább az emberiségnek különböző vidékekre való arányos szétosztása lesz.