Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Nizsalovszky Endre: Az érdekkutató jogtudomány a magánjogban. Debrecen 1933. 31 l., 8°. [könyvismertetés]

120 KÖNYVISMERTETÉSEK («konstrukciókkal») operáló dogmatikus jogtudomány (Begriffsjurisprudens = «fogalomkutató egyeduralmával szemben a XIX. század utolsó negyedében a nagyszellemü Ihering támasztott. — Iheringet erre a nagy irányváltozásra, nagy elismerésnek örvendő korábbi munkásságának megtagadására súlyos lelki válságokon át az a megdöbbentő eredmény vezette, amelyhez az ő tanításai nyomán induló túlhajtott fogalmi gondolkodás egy az életben felmerült jogeset megoldásánál eljutott. — Az új iskola a régivel szemben abból a felismerésből indul ki, hogy a jogi fogalmak nem önmagukért vannak, hanem az élet szolgálatában állanak s ezért a quid juris kérdésére nem a fogalmakból elinduló logikai operációval, hanem a döntés alá kerülő érdekek elemezése útján keres választ. Szerzőnk a két gondolatmenet eltéréseit a telefonon közölt ajánlat, a kereskedő részére nyújtott uzsorakölcsön, az elmebeteg által kiállított váltó, az egyetemleges kötelem, — és a sebesült katona testéből eltávolított ellenséges puskagolyó példáin szemlélteti; az utóbbit, reméljük, nem mint komoly jogi problémát, hanem mint a konstruktív jogászat karakterisztikusan groteszk eltévelyedését tárgyalja. Állásfoglalásait úgy az érdekkutató iránnyal párhuzamos gondolatpályákon haladó szabad jogi iskolával, mint a saját elgondolásának ellentétekép felfogott normatív jogtudomány formalisztikus logicizmusával szemben tárgyilagosság és mérséklet jellemzik. A tételes jogforrások fogalmi armatúráját nem dobja el és az érdekek szerint tájékozódó szabad jogkeresés lehetőségét lényegben a tételes törvény sokat tárgyalt hézagainak betöltése körül látja. Fejtegetései lényegben a jogalkalmazás hagyományossá vált, de úgylátszik, egykönnyen ki nem meríthető témakörében zárulnak. Megoldásait, amelyekhez az egyes kérdések tekintetében eljut, általánosságban magunkévá tesszük ; úgy véljük azonban, hogy az olvasónak a szerző vonzó és gondolatébresztő fejtegetései által felkeltett érdeklődése nem fog az általa nyújtott feleleteknél megállapodni, hanem a mű diszkusszióin túlmenően a tárgyalt problémák gyökerét fogja keresni. Ez az el nem érhető, de egyre jobban megközelíthető agnosztikus centrum a ((törvény és bíró viszonyának)), sőt a jogalkalmazás egész módszertanának körén kívül esik ; a Begriffsjurisprudenz és Interressenjurisprudenz iskolaharcában annyit emlegetett jogi fogalmak struktúrájának és érvényének súlyos témakörébe vezet át. — Végleges állást foglalni a jogalkalmazás logicizmusa ellen megítélésünk szerint csak annak felderítése után lehet, hogy a jogi fogalomképzés valóban és egészében teleologikus természetü-e, mint Ihering és Stammler tanították, avagy a közkeletű jogi fogalmak tartalmaznak-e ezenfelül exisztenciális elemeket, mint Gierke vallotta, — hogy a legújabb jogtudomány terminológiája szerint azoknak reláció-, illetőleg funkciófogalmakká való feloldása után mennyi a ki nem küszöbölhető szubsztanciális maradék és mennyi a «naiv» realizmus. Ezek