Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Papp Jenő: A mai Magyarország erkölcsrajza. Korunk kritikája. 1918-1933., 1934. 276 l. [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 117 Hogy mit sikerült a pjatyiletká-hó\ megvalósítani, annak megállapítása valószínűleg inkább a közgazdászokat fogja érdekelni. Szerzőnk állítása szerint a terv körülbelül háromnegyedrészben volt végrehajtva, midőn kevéssel az első ötéves periódus letelte előtt (1932) már az újabb ötéves tervet indították el. Hogy ez teljesítménynek mekkora volt, arról valóban csak a könyvben közölt számok adhatnak megfelelő képet s az érdeklődőt kénytelenek vagyunk odautalni. Az ötéves terv kivitelének vannak azonban olyan mozzanatai is, melyek a szociológus, illetőleg a szociálpolitikus figyelmére is igényt tarthatnak és amelyekről ezért érdemesnek tartjuk itt pár szóban megemlékezni. így mindenekelőtt kiemelendő, hogy az orosz gazdasági élet átépítése szinte laboratóriumi alátámasztását nyújtja ama «materialista» tételnek, mely szerint a termelés formáinak fejlődése szükségszerűleg a társadalom képének megfelelő módosulását vonja maga után. Eltekintve azoktól a népmozgalmi adatoktól, melyek pusztán a lakóhely és foglalkozás szerinti eltolódást érzékeltetik,1 számos olyan jelenséggel találkozunk, melyek a társadalom gyökeres átalakulásának előhírnökei. Tagadhatatlan, hogy e jelenségek nagyrésze erőszakos, sőt kíméletlen intézkedéseknek tulajdonítható, így elsősorban azoknak, melyek politikai okokból bizonyos osztályok (birtokos, nemesség, városi középosztály, gazdag parasztok) eltüntetését célozták. De emellett tanúi vagyunk olyan folyamatoknak, melyek az ú. n. proletár-rétegen belül is lényeges átalakulását jelentik az életformáknak. Többek közt felötlő a nők nagymérvű előnyomulása a kereső pályákon : nem számítva ide a mezőgazdaságban foglalkoztatottakat, 1930-tól 1932-ig 3-7 millióról 6 millióra nőtt a dolgozó nők száma s csak magában a gépiparban 1926— 1931 közt 9'3%-ról i8-9%-ra emelkedett az arányszámuk. Jövőre való kihatásában ennél jóval fontosabb körülmény, hogy a tanult munkásokban mutatkozó hiány hihetetlen lendületet adott a közoktatás kiépülésének. 1930-ban elrendelik az általános iskolakötelezettséget s ennek eredményekép az elemi és középiskoláknak 11 milliós létszáma (1928) pár év alatt 25 millióra nő, ami a 8—14 év közt lévő iskolaköteleseknek 91%-át jelenti. A szak- és főiskolák látogatóinak száma pedig ennél többszörösen nagyobb mértékben szökkent fel, mivel az ifjúságot céltudatosan a szakiskolák felé terelik. A könyv látható elismeréssel szól a szociális haladásnak több — pl. a lakásviszonyok javítása, az egészségügyi szolgálat fejlesztése, a társadalombiztosítás kiépítése stb. — nyugateurópai szemmel mérten is értékes vívmányáról; mindez azonban alig ellensúlyozza azt a lehangoló benyomást, melyet az említett haladás érdekében hozott óriási 1 Mint pl. a bérmunkásságnak négy év alatt 10 millióról 21 millióra való szaporodása, vagy a városlakó népességnek 17.9%-ról (1926) 20.8%-ra (1931) való emelkedése, amivel együttjárt a százezernél népesebb városok számának 50%-kai való megnövekedése.