Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Papp Jenő: A mai Magyarország erkölcsrajza. Korunk kritikája. 1918-1933., 1934. 276 l. [könyvismertetés]

n6 KÖNYVISMERTETÉSEK minden lapon érzi : ötlet? — az van, de hiányzik a mélység, a politikai világkép, a lehiggadt életfelfogás. Jön a nagy és hangos vezércikk-téma, és benne előkerül egy tárca-rovat, melyben morális novellák vannak, hol jó, hol rossz ítéletekkel. Történelem, etika, szociológia igazán nem inspirálta a szerzőt. Mindamellett sokan el fogják ezt a könyvet olvasni. Azt hisszük, elsősorban azért, mert nálunk szokatlan műfaj ez az «erkölcsrajz». Angolok, franciák már régóta művelik. Igen magas színvonalú és hírneves publicisták jelennek ott meg ezen a téren, akik élettapasztalatban sokat gyűjtöttek magukba s nemcsak szellemes írók. Az írónak, ki ily ((erkölcsrajz)) Írására vállalkozik, rendszerint meg van a megfelelő belső mérete, s a fejezetek nem válnak gyorsan felvázolt novellákká. Kár, hogy Papp Jenő nem hallgatott magára. Jó szeme van, finom érzése, mely a régi magyar középrend élethangulatából sokat élénken megőriz s virulens ítéletei röpködnek, mint a méhek: íme, mennyi a méz az életben, csak ne hagyjuk elsavanyodni! önmagától elcsábította a szerzőt egy politikai kor-beállítottság, tömegeknek szóló szónoklatokat és sebtében összehordott ítéleteket hallunk, amelyek szüntelenül áradnak, de az áradás vize nem tisztul meg kristályos ítéletté. Nem vonjuk kétségbe a bátor hang mögött rejlő jó szándékot. A jó szándék ápolása helyes, de még távolról sem elég : látni is kell egy egész vergődő kort. Ki tud ma 15 évre biztosan előrelátni? Senki. És ha ez nem adatik meg emberi halandóknak, ne is emeljünk vádat azért, mert 10—15 évvel ezelőtt nem láttak mindent előre. A történelmi méltánytalanság, melyre pedig nincs hajlama a szerzőnek, eléggé feltűnik a könyvében. De még ezt is megbocsáthatná az olvasó, ha a közelgő jövő rajzát, körvonalait valamikép kiérezné a műből. E téren hiába kopogtat. Visszatérünk. Rokonszenves egy ily «erkölcsrajzi» vállalkozás, a hangnem új és eszméitető ingert ad. Nem sikerült a téma és szerző összhangját megtalálni. Első kísérlet ez, s így nem sikerülhet minden. De azt hisszük, a szerző szeme nem fog a jövőben sem az efajta téma, a nagypolitika világködén áthatolni, s így a kisebb témák szeretetét jó szívvel ajánljuk, ahol mint tehetséges megfigyelő s író többet fog tehetni. —n. Gustave Méquet: Les lecons du plán quinquennal. Paris, Alcan. 1934. 252 1. Orosz kérdésről lévén szó, talán nem felesleges előrebocsátani, hogy a könyv propaganda-céloktól mentesen íródott. Szerzőjén megjátszik, hogy szigorúan a tárgyánál kívánt maradni, ami azonban nem zárja ki, hogy némely gyanakvóbb olvasója ne találja esetleg túl jóindulatúnak az elfogulatlanságát. Annyi tény, hogy a könyvben felhasznált statisztikai anyag orosz hivatalos forrásokból van merítve s így azoknak adatait nyilván nagyon nehéz volna bárkinek is ellenőrizni.