Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A FELVIDÉKI MAGYARSÁG VÁLSÁGA

82 FIGYELŐ tűnnek elő, ha a Felvidék kisebbségi viszonyait az erdélyiekkel hasonlítjuk össze. Míg Erdélyben az anyaországtól való elkülönülésnek évszázados tradíciói voltak s Kolozsvár központi fekvése a szétszórt kisebbségek hatékony együttműködését is biztosította, addig a Felvidéknek nincs természetes központja. Kelet- és Nyugatszlovenszkó két idegen, egymástól messzefekvő világ ügy közlekedési, mint pszichikai tekintetben és eddig még minden kísérlet, mely közös nevezőre való hozásukat tűzte ki célul, meddő maradt. A Felvidék ugyancsak nélkülözte Erdély egyházi életének tradicionális előnyeit és a fejlett regionális sajtót. Kisebbségi fejlődését erősen visszavetette a területén több éven át erősen érvényesülő s az új. államhatalom részéről támogatásra talált emigrációs behatás is. A hatalmi együttesben szerepet kapott cseh szociáldemokrata párt szintén jelentős városi tömegektől fosztotta meg a szlovenszkói kisebbségeket s a politikai szervezkedés aránylagos szabadsága az államhatalom részéről mesterségesen leszegényített minoritások egységfrontját megbontotta azzal is, hogy a szélsőséges politikai mozgalmak felvidéki elterjedését elősegítette és kifejlesztette. Úgy ezen körülmények, mint az Erdélyhez viszonyítottan fokozottabb méretű repatriálások folytán élesebb generációs szakadás is következett be, mint akár az anyaországban, akár a Romániához csatolt területeken s ez a hatás csak fokozódott akkor, mikor a nemzeti-állami életet már nem ismerő és nem élő fiatalabb nemzedék közéleti térhódítása kezdetét vette. A harc itt is kitör az öregek és fiatalok között, de e tekintetben még súlyosabb a csehszlovákiai magyar ifjúság helyzete, mert az elhelyezkedés másutt is meglevő akadályain kívül szemben találja magát az államhatalomtól támogatott soviniszta kapitalizmus kíméletlen magyarellenes politikájával. A cseh nagyipar állami eszközökkel tönkretette a Felvidék ipari életét s ez a körülmény annál keményebben érinti a magyar fiatalságot, mert hiszen előtte a közpályák nagyrésze is el van zárva. Ennek következménye, hogy ma a csehszlovákiai magyar ifjúság, bármilyen különben a világnézete vagy erkölcsi felfogása, egyre inkább antikapitalista érzelmű és gondolkozású lesz . . . Ennek a helyzetnek kikerülhetetlen következménye lett, hogy az ifjúság, mely szélsőséges felfogásokra amúgy is mindig hajlamos, lélekben mindinkább eltávozik a múlttól, azt egyre jobban elítéli, valami különös ellenszenv és kritikai szellem alakul ki benne ellene s ennek következtében történelmi és nemzeti tudata is gyengül.1 S csakugyan a polgári szemlélettel a szélső baloldali «Sarló» éppen úgy szakított, mint a jobboldali Prohászka-Kör; az érdeklődés első vonalába mindenütt a szociális problémák kerültek s a kisebbségi hazafiságot jelentő «népi mozgalom» is elsősorban az alsóbb néposztályok beszervezésén dolgozik, mert tisztán látja, hogy a kisebbségi küzdelem sikere ez osztályok megerősítésétől és kulturális nevelésétől függ. 1 Semetkay i. m. 5. old.