Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1933 / 1-2. szám - BIRTOKTALAN FÖLDMÍVES NÉPÜNK
MÓRICZ MIKLÓS 6—io szekérnyi széna és a szalma. De ez nem általános. Több helyen kapnak a béresek rétet is, kétszeri kaszálásra. Mindenütt kapnak fát, az Alföldön nagyobbrészt a szükséglet szerint, anélkül, hogy megszabnák a fa mennyiségét ; sok helyen rőzsét kapnak a béresek, szekér- vagy csomószámra ; másutt megszabják a mennyiséget is : 1-5—3 ürméter között, de ismerünk olyan esetet is, amelyben 4, sőt 7 ürméter fa a járandóság. Van olyan hely is, ahol szenet kapnak. A szalmajárandóság az Alföldön korlátlan, a Dunántúl legtöbb helyen egyáltalában nem szerepel a szerződésben a szalma. Az Országos Mezőgazdasági Kamara adatokat gyűjt arra nézve, hogy mibe kerül a gazdaságoknak a cselédtartás és az így biztosított munkaerő, a terményeket és egyéb járandóságokat beszerzési, vagy ha a gazdaság termékéről van szó, eladási áron számítva. Eszerint a béresek napszámjának költsége 1.40—2.00 pengő körül van, csak kevés helyen tesz ennél többet. Ez tehát nem jelenti azt, mintha a cseléd olcsóbb lenne, mint a napszámos, de a gazdaságokra előnyös, hogy így állandó személyzetük van. Mivel a gazdaságoknak nagy része messze van a helységektől, másként nem is igen lehetne megoldani a gazdálkodás feladatait. A cselédség piacán nincs munkáshiány. A cselédség értéknek számítja azt is, hogy felnövekvő gyermekei a gazdaságban rendesen találnak napszámos munkát, bár a gazdaságok ezeket általában olcsóbban fizetik, mint a szabad napszámosokat. A béresnép tehát maga is úgy fedezi pénzszükségletét, mint a gazda : termel és a piacon elad. Az azonban, hogy a béresnép kultúrája és egészségügye olyan mérhetetlenül alacsony színvonalon áll, ennek az ősi rendszernek helytelen volta mellett bizonyít. Egyik alföldi, 300 ha. nagyságú birtok tulajdonosa, akinek birtoka az ország legnemesebb búzatermő részén, Csanádmegyében van, kérésemre a következőkben tájékoztatott vidékének mezőgazdasági munkásságáról s annak helyzetéről: ((Vidékünkön most nagy a munkásfelesleg. Nagyon sűrű a járás népe, négyzetkilométerenkint 100 lélek. Nagybirtok, nagyobb iparvállalat nem igen van. A munkásfölösleg néhány évvel ezelőtt még a Dunántúl nagy uradalmaiban talált nyári keresetet. A földművesség zöme ezen a vidéken nagyjából a következő módon igyekszik megélhetést találni : 1. Mint fbefizetéses gazdasági cseléd. 2. Mint részes munkás. Részért mívélik nálunk a dohányt, hagymát, cukorrépát, cirokot, tengerit, borsót, mákot, veteménymagvakat stb. Részért történik az aratás és a cséplés is. 3. Mint napszámos. 4. Végül mint hónapos, bérért, csoportosan dolgozó, uradalmakba szer.ződő sommás.