Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A PATRIMONIÁLIS KIRÁLYSÁG

A PATRIMONIÁLIS KIRÁLYSÁG 45 szabadságukat, kiváltságaikat biztosíthatják, amiből visszafelé haladva újabb fontos következtetések állapíttatnak meg a serviensekre, azok társadalmi helyzetére vonatkozólag. A következtetés — talán felesleges is ismételni — azért helytelen, mert a XI—XII. sz.-i magyar királyság nem patrimoniális uralom s így az erre vonatkozó szociológiai meghatározások reá nem alkalmazhatók. A kísérlet tehát, a magyar társadalomtörténetben felállítani a patrimoniális királyság fogalmát, balul ütött ki. Anélkül, hogy a fenti logikátlanságra bárki rámutatott volna, történetíróink — ha szabad így mondanunk — ösztönszerűen megérezték Váczy teóriájának élettelen voltát ; tudtommal az aranybullára vonatkozó fejtegetései elfogadásra sehol sem találtak. Az az érzés azonban, hogy a ccpatrimoniális királyság)) kifejezés elégtelen, sőt használhatatlan segédeszközzé lett a XI—XII. sz.-i magyar történelemmel kapcsolatban, először éppen azon történetírónk előtt lett tudatossá, aki előzőleg talán a leggyakrabban használta. Hóman Bálint Magyar történetének első kötetében sehol sem használja e kifejezést.1 Ügylátszik, Below magyarázata győzte meg a kifejezés tartalomnélküli voltáról, legalább erre enged következtetni az a feltevése, hogy Magyarországon Szent István idejétől fogva hűbériség volt. Úgylátszik a Belowféle «feudális» kifejezést azonosítja a hűbérivel s erről az alapról, mint teóriából kiindulva, keresi, fürkészi a hűbéri vonásokat az Árpádkor első századaiban. Ezek a fejtegetések, következtetések igen éleselméjűek, azonban csak akkor fogadhatnók el őket, ha szakítva a hűbériségnek a nyugati történettudomány által meghatározott fogalmával, azt valami újabb, jelentékenyen módosított formában határoznók meg. A hűbéri viszonyhoz ugyanis hozzátartozik a szabadság, önkéntesség és hűség jegye, vagyis hogy hűbérúr és hűbéres, bár a társadalmi hierarchia különböző fokain állnak, egyaránt szabad származásúak legyenek, önként, saját elhatározásukból lépjenek egymással kapcsolatba s kölcsönös hűséggel védjék érdekeiket. Csak ahol ez a három vonás egyidőben és egyetlen intézménybe összeforrva fordul elő, ott beszélhetünk hűbéri társadalomról és hűbériségről.2 Mivel a ministeriálisokat éppen úgy nem szokás hűbéri kapcsolatban állóknak tekinteni, mint pl. a kozákokat sem,3 a királyi megye szervezetébe tartozó várjobbágyok nem nevezhetők hűbéreseknek. A várjobbá1 A II. k. 293. 1.-n akadtam még nyomára, ez a hely azonban Hóman egyik régibb tanulmányából való átvételnek látszik. 2 Erre vonatkozólag 1. M. Weber fejtegetéseit, i. m. passim, Hintze, O. ; Wesen und Verbreitung des Feudalismus (Sitzungsber. d. preuss. Akad. d. Wissensch. Phil.-hist. Klasse. 1929. 19—20. sz.), a frank eredetű európai hűbériség fejlődéséről az összefoglaló ismert kézikönyveket, pl. Holtzmann, R. : Französische Verfassungsgeschichte. München. 1910. 8 Weber i. m. 725. 1.