Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A PATRIMONIÁLIS KIRÁLYSÁG

46 MÁLYUSZ ELEMÉR gyok ugyanis az uralkodó, sőt annak megbízottja, a comes kénye-kedvének vannak kiszolgáltatva, igazságszolgáltatási, közigazgatási és katonai tekintetben egyaránt az ő hatásköre alá tartoznak. Míg a hűbéri felfogás értelmében a szenior nem ítélkezhet egyedül vazallusa felett, hanem csak a többi hűbéressel együtt, addig a várjobbágy éppen úgy nélkülözte társainak segítő, illetőleg szeniort-ellenőrző szerepét, mint a német ministeriális. Az a viszony, amely nálunk a királyt a várjobbágyhoz kapcsolta, nem hasonlítható a nyugati hűbérúr és vazallusa viszonyához. Ezeknél a kölcsönös hűségnek — amely kizárja pl. a hűbéres birtokának eladományozását — és szabadságnak egészen más értelme van, mint a várj obbágyoknál, akik «földhöz, ill. a várgazdasághoz voltak kötve s a királytól más úrhoz nem szegődhettek.))1 S még kevésbbé tekinthető hűbérnek «a földbért fizető telepesek szolgálata, kötelezettsége.))2 Censust, bért fizető telepesek élnek ugyan Nyugaton a hűbériség korában, azonban nem tartoznak a társadalomnak hűbéri kapcsolatban álló rétegeibe. Hogy pedig a birtokadomány önmagában nem bizonyítéka a hűbériségnek, az nem szorul bővebb magyarázatra.3 XI—XII. sz.-i történetünkben csak egy olyan intézmény van, amelyben felismerhető a hűbériségnek az a csírája, amely Nyugaton is egyik kiindulópontja volt a hűbéri társadalom kifejlődésének. A királyi kíséret ez, amelyet az uralkodó személyes környezetében élő milesek alkottak. Ennek az intézménynek a német Gefolgschafttal és a szláv druzsinával való azonosságára már Tagányi rámutatott s ugyanő több példát is felemlített, hogy a legkülönbözőbb népeknél, minden idegen hatás nélkül, hogyan tűnik az elő.4 A kíséret kétségtelenül hűbéri jellegű. Tagjai szabadok, főleg külföldről bevándorolt előkelők, akik önként állottak az uralkodó szolgálatába. Szolgálat vállalásuk szabad megegyezésen alapult, nem kényszeren és a kölcsönös hűség jellemezte. A király első sorban reájuk, személyes híveire támaszkodott, ők pedig, ha érdemeket szereztek, magasabb tisztségeket is elnyerhettek vagy birtokot kaphattak adományba. Ez utóbbi esetben kikerültek az uralkodó környezetéből ; arról nincs adatunk, hogy katonai szolgálatukat a földbirtok fejében és arányában teljesítették volna. Nem a nyugati fejlett hűbériséget jelentette a királyi környezet, hanem körülbelül azt az állapotot, amely Nyugaton a Meroving-korban található meg. A magyar mileseknek tehát nincsenek vazallusaik és az intézményhez a beneficiális rendszer sem kapcsolódott hozzá. Mint a Gefolgschaft, a magyar király környezete is csak egyik gyökere a hűbériségnek. 1 Hóman : Magyar történet. I. 222. 2 U. a. I. 226. 3 Ezt szépen tisztázta Váczy P. : A hűbériség szerepe Szent István királyságában. Századok. 1932. 369. 4 Tagányi K. : Vázlatok a régibb Árpádkor társadalomtörténetéből. Társadalomtudomány. 2. (1922) 223.