Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A JOG RACIONALIZÁLÁSA

34 HORVÁTH BARNA lyozza. A jog túlracionalizált szabadságfejlődése így vezet a saját irracionalizálódásához. A jognak a kölcsönösség irányában való fejlődése addig racionálisr amíg a célok rangsora vagy egyenrangúsága, amelyek között a kölcsönösség érvényesül, meg nem rendül. Bármely cél preferálása esetén a jog kölcsönössége irracionalizálódik. A túlkölcsönös jog abban hasonlít a túlhatásoshoz, hogy nincs egyértelműen szelektált célkitűzése. De míg a túlhatásos jog egy vaktában kiválasztott cél erőszakolásával fenyeget, addig a túlkölcsönös jog a célmegvalósítás elkocsonyásodásával, egy enervált, elférfiatlanított céltudattal, amely eleven, friss és nagy cél-élményekre már nem képes. A túlkölcsönös jog minden célt fog szolgálni s épp ezért egyet sem igazán. A transzformáció folyamata annyiban határa a jog racionalizálásának, amennyiben ez utóbbinak sikere attól függ, hogy a tervszerű akció mennyire tud hozzáillleszkedni az objektív folyamat megváltoztathatatlan irányvonalaihoz. Ha nemcsak a racionalizáló racionalizál, hanem rajta kívül a jog az ő híre nélkül magától is racionalizálódik, akkor deviációval kell számolnia, amely a terv és a folyamat közé minden pillanatban beékelődhetik. Óvatossá kell lennie, ha látja, hogy a racionalizálás talán nem is annyira alkotás és mozgalmas akciók, mint inkább figyelmes alkalmazkodás kérdése. A sikeres racionalizálás feltételei. Aki a relativitásnak, perspektivitásnak és transzformációnak szociológiailag törvényszerű határairól nem tud, az mindenesetre egészen másképp fog racionalizálni, mint az, aki ezeket a határokat állandóan módszeresen nyilvántartja. Minden beleütközés e határokba veszélyezteti a racionalizálás sikerét s mivel e határok szorosak, ignorálásuk gyakori határsértésekre és végeredményben a racionalizálás kudarcára fog vezetni. Mindazonáltal a racionalizálás határainak ismerete nem a quietizmust indokolja. Mindenesetre bizalmatlanná tesz azonban a racionalisztikus, erőszakos, saját határait nem ismerő racionalizálással szemben. Spekulatív, dogmatikus módszerekkel, uno ictu nem lehet a jogot racionalizálni. A racionalizálás szociológiai határai nemcsak korlátjai, hanem alapjai, alapvető előfeltételei a racionalizálásnak. Ép perspektivitásából következik, hogy a racionalizálás bizonyos konstellációkban nemcsak lehetséges, hanem szükséges, mert az irracionális erők hatásirányában fekszik. Épp mert a jog racionalitása csak irracionális tényezőknek specifikus konstellációja, ezen a konstelláción belül teljesen egyértelmű. A racionalitás relativitása tehát nem tesz okvetlenül racionalizálási relativizmust indokolttá. Épp mert a történeti konstelláció meghatározza a racionalizálás lehetőségeit, a mindenkori perspektívában láthatóvá vált racionalizálási követelmények e konstelláció és perspektíva határai között abszolutak. A mai konstelláció igazolja a racionalizálási törekvéseket, ha azok a