Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A JOG RACIONALIZÁLÁSA

A JOG RACIONALIZÁLÁSA 35 kritikai, saját határait ismerő, racionalizálás színvonaláig képesek emelkedni. A mai kor nem fog kevesebbel megelégedni, mint ami a részleges szakszempontokon messze túl az egész emberi élet racionalizálásaként is megállja a helyét. De a racionalizálásnak kézlegyintéssel elintézése, a nemtörődömség és quietizmus indokolatlan olyan korban, amelyben a jogalkotás mobilizálódott, amelyben a jogélet üteme is oly gyorssá vált, hogy az öntudatlan, lassú jogfejlesztés módszerei és fatalizmusa teljesen felmondja a szolgálatot. Amikor a jogalkotási, jogalkalmazási és közigazgatási nagyüzem méretei és tempója adva van, a racionalizálási problémák ignorálása és negligálása racionálisan és irracionálisán egyaránt védhetetlen. A mai jogfejlődés üteme és perspektívája épp az irracionális tényezők konstellációja folytán kikerülhetetlenné teszi a racionalizálást. De épp a jogéletnek ez a nagyüzemre emlékeztető mérete és üteme és annak folytán a tervszerű beavatkozások sikerének vagy kudarcának azonnali jelentkezése és elpalástolhatatlansága a mai konstelláció és perspektíva parancsoló követelményévé teszi a kritikai racionalizálást. Követelménye a racionalizálás kritikája, irracionális feltételeinek átvilágítása és a racionalizáló kalkulusba való minél teljesebb beleépítése : a racionalizálás racionalizálása, erőszakolt, racionalisztikus elemektől való megtisztítása, mindenkori irracionális súlypontjának felkutatása, a racionalitás és az irracionalitás kiegyensúlyozása. A magasabb racionalizálás titka ugyanis nyüván az irracionális alépítmény beépítése a racionalizálás magasépítményébe. Enélkül a racionalizálás racionalisztikus és mint ilyen mindig kockázatos, legtöbbször fecsérlő és sokszor sikertelen. A sikeres racionalizálás feltétele tehát annak a bizonyosságnak a fokozása, amellyel az irracionális erők hatásiránya, a konstelláció által megengedett, sőt sürgetett racionalizálás, a racionalizálhatóság megállapítható. Amikor az irracionálódás folyamata nagyon előrehaladt, a racionalizálás alig nehezebb feladat, mint az érett gyümölcs leszakítása. A racionalizálás sikerének egyik legfontosabb garanciája a racionalizálásra megérett és még nem vagy nem egészen megérett kérdések kritikai nyilvántartása és megkülönböztetése. Ahol, mint pl. a választási módszerek kérdésében, a vélemények és törekvések aránylag teljesen kiértek, ott a racionalizálás menete is sokkal biztosabb. Ahol ellenben nagy eUentétes erők mérkőzése higgad le racionalizálhat óvá, mint pl. a tulajdon kérdésében, ott a racionalizálás módszere csak annak a marge-nak a szélesítése lehet, amelyen az ellentétek összeegyeztethetők. Ennek a marge-nak a szélesítése az egyedül lehetséges módszer pl. az állami szuverénitás és a nemzetközi jog hatásossága kérdésében. A racionalizálás sikerének biztosítása vagy fokozása úgy lehetséges, ha azt experimentális és folytonos, tudományosan és kritikailag megalapozott funkcióvá tesszük. Nem alkalmi racionalizálási orgiákra, nem katasztrófaszerű racionalizálásra van szükség, hanem kontinuális észlelésre, meg3*