Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A JOG RACIONALIZÁLÁSA

A JOG RACIONALIZÁLÁSA 33 kat mind pontosabban leméri. Ez a rendszer a maga immanens logikájával önálló életet kezd élni. Ugyanúgy a szervezet is. Eszközből mindkettő öncéllá válik. Ez a túlnövekedés a jog hypertrophiája. A jog tömegessége olyan méreteket ölthet, amely érvényesülését kizárja. A szervezet viszont fejlődésének immanens törvényénél fogva túlnövekedésében sterilizálja önmagát, funkciótlanná válik. Ennek fantasztikus példáit nyújtja az angol Common Law bíróságok hivatalnokainak hierarchiája, amely Holdsworth szerint egyenesen a subinfeudatio képét mutatja. A hierarchia élén nagy méltóságú hivatalnokok nagy összegeket húztak semmiért, alján szegényesen fizetett írnokok végezték a munkát. 15 eladható hivatal közül 3-nak jövedelme évi 13405 fontra rúgott, amelyből 767 fontot fizettek azoknak, akik a hivatal tulajdonosa helyett a munkát tényleg elvégezték. A Chief Justice által kinevezett chief clerk egymaga nem kevesebb, mint öt eladható állásra nevezhetett ki.1 A jog hatásosságában is van túlfejlődés, irracionalizálódás. Ez a hatásosság csak bizonyos határig feltétele, azon túl akadálya lehet a jog helyes céljai megvalósításának. A túlhatásos szervezet túlkapásokra, perverz funkcióra hajlamos. Elnyomhatja a szabad magánkezdeményezést azon a mértéken túl, amely az egészséges közösségi élet feltétele. Nem fog kritikát tűrni céljai tekintetében. Értéktelen területeket hódít meg, palotákat épít, miközben a kunyhók düledeznek. Mert annyira alkalmas eszköz, célokat keres magának, foglalkoztatást követel s mert az észszerűnél magasabb célokat is elérhetni vél: kalandokba fog bocsátkozni. Mert jól tud exequálni, elveszi utolsó garasunkat, mert sok a pénze, reménytelen vállalkozásokba bocsátkozik, mert mindent képes megtudni, spiclit állít mindenki mögé, mert mindent meg tud torolni, sok mindent megtorlandóvá tesz, mert jól tud védekezni, támadni fog. Racionalitása, saját immanens törvényeinél fogva, irracionalizálódik. A nagyobb szabadság irányában való jogfejlődés is irracionalizálódhatik. Hogy harcot, kényszert, erőpazarlást takarít meg s ezzel több szabadságot tesz lehetővé, a jog tulajdonképpeni társadalmi funkciója. Ez is pervertálódhatik, amikor ez a szabadság értelmetlenné válik. Hitnek, vallásnak, ismeretnek a jog eljárásapparátusán keresztül való oktrojálása, még amikor kétségkívül több szabadságot jelent is, forrásánál mérgezett, pervertált szabadság, mert az oktrojált meggyőződés nem meggyőződés. Értelmetlenné válik azonban a szabadság, mint a jog funkciója, ha a merő be nem avatkozás, a laisser fairé, az abszolút érintetlenség, a temetői szabadság, a remete társtalan szabadságát akarja megvalósítani. Túlfejlődik a jog, amikor a lehetséges társadalmi szabadság, az igazságosság, relatív gyarapítása helyett az abszolút, társtalan szabadságot akarja közvetlenül szolgálni s ezzel az egyedül lehetséges relatív társadalmi szabadságot akadá1 Holdsworth, W. S., A History of Englisch Law I4 (1927) 259—260* Társadalomtudomány. 3