Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A JOG RACIONALIZÁLÁSA

32 HORVÁTH BARNA Minden reform, kodifikáció és racionalizálás felett Damokles-kardként lebeg az a tapasztalat, hogy a kitervelt észszerüség a gyakorlatban csődöt mond s az észszerű mintegy csak a megfoghatatlanon keresztül érvényesül. Ami az elképzelésben racionális, irracionálissá válhatik a gyakorlatban. A merev jog sorsa a méltányosság, a Codexé a Novella. Vernunft wird Unsinn, Wohltat Plage. Viszont ami a legracionálisabbnak tűnik fel, sokszor épp az lényegül át racionálissá. A jog racionalitása mindig irracionális tényezőknek egy bizonyos specifikus konstellációja. A Megfoghatatlan hajt bennünket, az Értelem csak világít. Már a primitiv jog mágikus formalizmusában, már a jog keletkezésében is mintegy az irracionalitás anyaércében jelentkezik a racionalitás. A szimbolikus formák, a főnök, a jogi mágusok — Gyulák, Rachimburgok, Druidák, Brehonok stb. — mágikus tisztelete nélkül a jog sohasem keletkezett volna. Az a belátás, hogy a vérharc enyhítése, a kompozíció bevezetése, az erőfecsérlés megtakarítása mérhetetlenül hasznos is, utólagos. Irracionális erők vontatták azt a szekeret, amelyen alattomban a racionális belátás is bevonult. A vérharc szabályainak betartásán őrködő nyilvánosságnak, a mágikus hatalmakhoz intézendő kérdés felől határozó bíróságnak transzformációja méltányos bizonyítási eljárás alapján érdemben ítélő bírósággá, a vérharc transzformációja bizonyítási eljárássá ragyogó példája a jog racionalizálódásának. Csak utólag méltányoljuk egész jelentőségében a primitiv jogi formák desaffektuáló hatását és a bírói funkciónak azt a racionalizálódását, amely a harc nyilvánosságát fokozatosan az anyagi igazságot általános szabályok szerint kereső bírósággá avatta. Ez a racionaiizálódás túlnyomó részben transzformációja, objektív folyamat során való átlényegülése a megfoghatatlannak észszerűvé. Olyasféle folyamat ez, mintha a háború azáltal lényegülne át fontos nemzetközi funkcióvá, hogy a hadseregeket a harc helyett más feladatokra kezdenék alkalmazni. A racionalizálás szerepe ezekben az objektív racionalizálódási folyamatokban az irracionális erők hatásirányának kifürkészése és kihasználása lehetett. A racionális gondolat belecsempészése az irracionális erők akciórádiusába, amihez — a magyarázat köpenyébe burkolt jogalkotás mintájára — minden idők nagy jogászai annyira értettek. Mihelyt ez a folytonos türelmes hallgatózás az irracionális erők játékára megszűnik, mihelyt a racionalizálás nem alkalmazkodik többé leleményesen és furfangosan az irracionális igények üteméhez, a jog irracionalizálódik, racionalitása irracionalitássá lényegül át. Legvilágosabb ez az irracionalizálódás a jog túlnövekedése esetében. A jog növekedése racionális mint a jogesetek variációjának a funkciója. A jogesetek tömegessége és variációja az eljárások elkülönülését és állandósulását eredményezi. A jogesetek zakatoló malmában a gutta cavat lapidem példájára burjánzik el a jog. A precedensek követése jogelveket ;S azokból lassan rendszert csiszol ki, amint egymáshoz való vonatkozásai-