Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A JOG RACIONALIZÁLÁSA

A JOG RACIONALIZÁLÁSA 31 telén bevenni a racionalizálás eszmevilágát. Ez a jogalkotási quietizmus szemlélete, amely a jogelméleti historizmussal függ össze. A jogot szerves növekedés, nem mesterséges beavatkozás produktumának nézi. Az antiquárius szellem az antiquitást a priori azonosítja a racionalitással, qualitással, értékkel s a racionalizálást a beavatkozás reménytelensége és céltalansága címén egyaránt kizárja. «A kor nem hivatott a törvényalkotásra.)) A törvényhozás nyugalmi helyzetéről szóló doktrína szerint olyankor, amidőn a törvén}7 a Common Law elveivel vagy szellemével ellenkezni látszik, azt kell vélelmezni, hogy a törvény a Common Law doktrínát nem akarta érinteni. Nyilvánvaló, hogy ez a lelki alkat vagy közhangulat is perspektíva kérdése. Természetesen a közbenső lelki alkat vagy eszmekör is perspektivikus. Ez az, amely a racionalizálás célgondolatát hozzá tudja alkalmazni az irracionális tényezők mindenkori konstellációjához, amely a racionalizálás vitorláját az irracionális fuvalmak erejével hajtja, az ár vad erejét nem úgy akarja legyőzni, hogy elleneszegül, hanem úgy, hogy viteti magát vele. A racionalizálást nem mint a jog racionalizálódásának megteremtését, hanem inkább mint felismerését és kihasználását pillantja meg. Perspektivikus ebben az intuíció, amely így a racionalizálás és a quietizmus gondolatát kibékíti. Perspektivikus maga a célgondolat is, amelyben ez a synthezis végbemegy s amely a történeti unikum bélyegét nyomja rá az így racionalizált jogra. Justinianust, Werbőczyt, Coke-ot vagy Bentham-ot a történeti alkalom tette naggyá, a perspektíva szelektálta intuitív zsenijüket, irracionális erők ritmusába bele tudták illeszteni a racionalizálás ütemeit. A perspektivitást is ki lehet mutatni, mint a relativitást, a konkrét racionalizálási javaslatokon. A leépítő racionalizálás a gazdasági válság perspektívájából érthető. A hadügy egészen más tétel, az állami jog, mint a nemzetközi jog racionalizálásának perspektívájából. A bírói jogvédelem kiterjesztése a jogállam, a jogorvoslati fórumok és eljárási biztosítékok csökkentése és visszafejlesztése, a jogalkotás és parlamenti eljárás szakszerüsítése a tervszerűen cselekvő és minden irányban előrelátó — a tervgazdaság mintájára így* nevezhető — terv-állam perspektívájában válik csak megpülanthatóvá. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a perspektíváknak az átvüágítása feltétele a kritikai racionalizálásnak. A folyamat transzformációja. A kritériumok relativitásán és a folyamat perspektivitásán kívül a legfontosabb határa a jog racionalizálásának a folyamat transzformációja. Ezen azt értjük, hogy a jog, függetlenül az alakítására irányuló tudatos törekvésektől, mintegy önmagától, objektív lolvamat során, folytonosan racionalizálódik és irracionahzálódik, merevül és fellazul. Ha a jog objektív társadalmi jelenség, akkor sem maga a jog, sem annak racionalitása merőben alanyi alkotás, alanyi felismerés és elhatározás alapján tetszés szerint előidézhető eredmény nem is lehet.