Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A JOG RACIONALIZÁLÁSA

3o HORVÁTH BARNA az abszolút impérium és a jogegység és biztonságra, valamint kiképzett kötelmi jogra való törekvés funkciója. Ha a renaissance általános kulturfolyamatának részeként nem terjed el az olasz egyetemeken szerzett római jogi műveltség, ha az uralkodó igényeinek nem kedvez annyira a római kodifikáció felfogása a monarcha imperiumáról, ha a római jog nem tudja kielégíteni azokat a szükségleteket, amelyeket a német jog szakadozottsága, bizonytalansága és az ingatlan tulajdonhoz tapadása már-már égetővé tett, azok a racionalizálási szempontok, amelyek a recepcióban érvényesültek, meg sem lettek volna pillanthatok. De az is a perspektivitás példája — ellenkező előjellel — hogy Skót országban azt az ősi népjogi helyzetet, mely szerint a clan tagjai örökölhető és fel nem mondható használati jogot élveztek az ingatlanon, amely a clan-főnök főtulajdonában állott, a XVIII. században római jogi műveltségű jogászok úgy értelmezték át, hogy a clanfőnök joga magántulajdon, a clan tagjaié ellenben felmondható haszonbérlet, ami által ezreket tettek földönfutóvá.1 S ha Roggenek2 igaza van abban, hogy a vérbosszú korabeli megtorlásos harcbíróság egyedül az alaki igazság, a jogerő eszméjét ; a patriarchális döntőbíróság az anyagi bizonyítás és a méltányosság eszméjét és végül a főbenjáró bíróság az exekutiva eszméjét valósítja meg, akkor perspektivikus lehetetlenség az elsőtől pl. a tulajdon méltányos védelmét várni, vagy az első kettőtől a büntetés végrehajtását. A bíróságot anyagi bizonyítási címmé, a vita tárgyát tényállássá és jogi dologgá csak a három perspektíva irradiációja tehette. Hogy a perspektivitás mennyire határát szabja a jog racionalizálásának, azt mutatja, hogy már maga a racionalizálásra való hajlam vagy az iránti ellenszenv is egyéni mentalitás, társadalmi rétegek, korok, a közvélemény áramlatai és a történeti perspektíva szerint változó irracionális tényezők függvénye. A legislatorius optimizmus, a jogalkotási omnipotencia hiedelme, a dekretizmus, az imperativ jogszemlélet : az a hit, hogy valamit csak törvénybe kell iktatni, meg kell parancsolni s már élő joggá is vált, bizonyos beavatkozási optimizmus, amely rendszerint elégedetlenségből táplálkozik, az az utópisztikus felfogás, hogy az emberi vakság és tunyaság a belátásnak és törekvésnek a meggyőzés és kezdeményezés hatása alatt engedni fog : mindez a lelki beállítottság, mindezek a hiedelmek és vélemények kedveznek a racionalizálási törekvéseknek, hiányuk azokat akadályozza, uralkodásuk a perspektíva kérdése. Az ellenkező lelki alkat, mentalitás vagy közhangulat viszont kép1 V. ö. Yung, Erich, Rechtsregel und Rechtsgewissen, Archív für civilistische Praxis 118 (1920) 130—131. 2 Rogge, H., Versuch zuv Genealogie des Rechts als Grundlage für eine Kritik des Rechts, Zeitschrift für vergleichende Rechtswissenschaft 27 (rc)i2} 197—241.