Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A JOG RACIONALIZÁLÁSA

A JOG RACIONALIZÁLÁSA 29 pontokat egyáltalában nem lehet összeegyeztetni. Ennek azonban feltétele, hogy ismerjük különbözőségüket. Feltétele továbbá a tőlünk nem egészen függő, rajtunk kívül álló történeti konstelláció, az alkalom, az a teljesen sohasem racionalizálható perspektíva, amelyben a racionalizálási problémák egyáltalában megjelennek és megpillanthatókká válnak. Ez átvezet bennünket a perspektivitás kérdésére. A folyamat perspektivitás a. A kritériumok relativitása és partikularitása azzal komplikálódik, hogy nem tetszésünktől vagy erőfeszítéseinktől, hanem tőlünk független, a mi látásunkat meghatározó tényezőktől, a perspektívától függ, hogy mennyit küszöbölhetünk ki belőle. A kritériumok relativitása és partikularitása adva van a perspektívával. Nemcsak arról van szó, hogy tévedhetünk a célokban és az eszközökben, hanem arról, hogy az összes szempontokat, amelyeket a teljes racionalizáláshoz figyelembe kellene vennünk, egyetlen távlatban nem is láthatjuk, hanem mindig csak a mi saját külön állóhelyünkről partikulárisán pillanthatjuk meg. Max Weber kutatásai meggyőzően szemléltetik, hogy a racionalizálás hogyan árnyalódik el a történeti perspektívával aszerint, hogy a szakjogászat vagy a bürokrácia, a mágikus vagy szent jogok, hierarchikus, patriarchális, patrimoniális vagy demokratikus uralom vagy felvilágosodott zsarnok szempontjai szerint válnak a racionalizálási problémák megpillanthatókká. A perspektivitásnak érdekes példája, hogy Pound szerint1 az athéni demokrácia a bűntettest a nép ellenségének, a római felfogás ellenben a magistrátus, az angol pedig a király ellenfelének tekintette. A vádlott jogai és a népszabadság gondolata így jutottak elválaszthatatlan kapcsolatba az angol és római, de nem az athéni jogban. Az előbbiekben ez vezetett a büntetőeljárás technicitására. Csak ebből a perspektívából lehet megérteni a büntetőjog történetében olyan korszakok váltakozását, amelyek a vádlott javára megmerevítik, biztosítékokkal tömik tele a jogot, mert a társadalom szabadságát féltik a hatósággal szemben, olyan korszakokkal, amelyek a hatósági beavatkozás hatásosságát preferálják, mert a társadalmat inkább féltik a bűntettesektől, mint a hatóságtól. Kétségtelen, hogy ha a szemléletnek ilyen különbsége fennállott, akkor az athéni jog racionalizálói csakis annak az ellenkezőjét pillanthatták meg a racionalizálás céljaként, mint ami megpillantható volt az angol vagy római perspektívából. A perspektivitásnak valóságos példatára a külföldi jog utánzása és recepciója. Az csak természetes, hogy a recipiált jog sohasem ugyanaz a hazai, mint az idegen tele vény ben. Általános megfigyelés, hogy a gyarmatosítók hazulról magukkal hozott joga önkéntelenül is alkalmazkodik a benszülöttek jogához. De maga a recipiálás iránti készség vagy ellenállás is a perspektíva kérdése. A római jog recepciója Fehr szerint2 a renaissance, 1 Pound, Roscoe, The Future of the Criminal Law, Columbia Law Review 2\ (I92I) I —16. 2 Fehr, Hans, Deutsche Rechtsgeschichte2, 1925, 208—210.