Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A JOG RACIONALIZÁLÁSA

A JOG RACIONALIZÁLÁSA 25 ressortközi eszmecsere, a lehajszoltság elkerülése és eleven, friss szellemi érdekeltség fenntartása, tehát a munka qualitása érdekében. Szabatosságot és hajlékony rugalmasságot a jogszerkesztésben. Centralizációt az egységesítés és decentralizációt a lokális érdekek teljesebb érvényesülése érdekében. A «trial and error», az «inclusion and exclusionn módszerével óvatosan tovatapogatózó empirikus, kísérletező reformot és az egységesen átgondolt, tervszerű és systematikus, teljes és gyökeres racionalizálást. Van ebben a chaosban még egyöntetű kritériuma a racionalizálásnak? Nem Cardozonak van-e igaza, aki a bírói funkció elemzése után megállapítván, hogy a jogelvet logikája, története, konvencionális vagy erkölcsi értékelése szerint négy különböző irányban lehet mindig továbbfejleszteni, kijelenti, hogy míg e négyféle módszert nem értékeltük s a közöttük való választás mértékét fel nem állítottuk, a bírói funkciót racionalizálni nem lehet. «E1 kell terjesztenünk a tant» — mondja ez a szellemes író egy gazdag bírói tapasztalat és ragyogó fejtegetéseinek eredményeképen — «hogy nincs olyan tan, amely megválthatna bennünket a minden lépésnél elkerülhetetlen választás kínjától . . . Ennek a fluiditásnak, ennek a folytonosan mozgó approximációnak az átkát a jognak el kell viselnie, mert különben sokkal rettenetesebb átkokat nyer cserébe.» (The Growth oj the Law (1924), 64—68.) Nem űgy hangzik-e ez, mint a jog racionalizálásának a halálos ítélete? Weber formális és materiális racionalizálásról beszél. Az első fedi a szisztematikus, fogalmi kiépítést. Utóbbi pedig annyit jelent, hogy «a logikai általánosításoktól különböző qualitativ dignitású normák, erkölcsi imperativusok, utilitarisztikus vagy egyéb célszerűségi szabályok vagy7 politikai maximák jussanak szóhoz, amelyek úgy a külső jelek, mint a logikai abstrakció formalizmusát áttörik». Logikusan irracionális az, hogy : 34-2=6. De ideologikusan irracionális az, ha tékozol, aki gazdagodni akar. A végső cél indokolhatatlanságát vagy indokolatlanságát pedig axiologikus irracionalitásnak nevezhetjük. Igaz, hogy a jog racionalitásának e háromféle kritériuma között is csak relatív különbség van. A fogalmi következetesség, a logikus racionalitás a jogbiztonság és kiszámíthatóság fontos célját szolgálja s ennyiben teleologikus is. Viszont a teleologikus irracionalitás is logikai, ha úgy formulázzuk, hogy a cél és a célellenes eszköz együttes akarását nem lehet megérteni. A végcél axiologikus irracionalitása ugyancsak azt jelenti, hogy logikailag nem tudjuk igazolni, objektív megállást adni neki. Ez az összefüggés a kritériumok között azonban, sajnos, nem garantálja, hogy azok minden esetben egyöntetű eredményre vezetnek. A jog racionalitásának a relativitását épp az mutatja, hogy ami végcéljában irracionális, az közvetlen célja szempontjából racionális, s ugyanakkor rendszer vagy következetesség szempontjából ismét irracionális lehet. A jog eszmetörténetének és szociológiájának az a megdönthetetlen tanúsága, hogy az akár külső szimbólumokhoz tapadó, akár a fogalmi