Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A JOG RACIONALIZÁLÁSA

24 HORVÁTH BARNA a politikai (közigazgatási), gazdasági intézmények, a bírói funkció és a nemzetközi szervezet széles körére kiterjeszkedő racionalizálási javaslat, amelynek a mü I. része az elméleti és filozófiai megalapozását kívánja szolgáltatni. A határismeret természetéhez képest a jog racionalizálásának szociológiája nem nyújt közvetlen útmutatást konkrét racionalizálási problémák megoldásához. De az eszmetörténeti háttér átvilágításával, a kritériumok és határok, a feltételek elemzésével kritikai öntudatot adhat a racionalizálásnak. A jog racionalizálása emberi, alanyi tevékenység, amely eszközök és célok közti összefüggések felismeréséből és célkitűzésekből vagy értékelésekből tevődik össze. A maga egészében bele van tehát ágyazva vagy le van horgonyozva abba a történeti, eszmetörténeti és társadalmi háttérbe, amelyből ez a megismerő és értékelő alany előlép. E hátteret — és benne a jog racionalizálásának szociológiai törvényszerűségeit — csakis a megismerés és az értékeszmék történet elmélete és szociológiája világíthatja meg. A jog racionalizálása, saját hátterének e kritikai ismerete nélkül, mindenesetre kockázatos, többé-kevésbbé mindig naiv és majdnem bizonyosan sikertelen marad. Ahol a sikertől annyi boldogulás, a kudarctól annyi szenvedés várható, mint itt, a beavatkozás szenvedő alanya, a társadalom joggal elvárhatja, hogy a beavatkozó az emberileg elérhető legnagyobb biztonsággal dolgozzék. Fejtegetéseim keretében a jog racionalizálásának szociológiai törvényszerűségei közül a kritériumok relativitását, a folyamat perspektivitását és végül annak transformációját kívánom kiemelni. Befejezésképpen pedig rámutatok arra, hogy ezek a szociológiai határok a jog sikeres racionalizálásának mily elengedhetetlen feltételeit, indikálják. A kritériumok relativitása. Racionalizálásnak nevezzük az egyszerűsítést, a leépítést, a takarékosság érvényesítését, az egységesítést, rendszerezést, fogalmilag következetes kiépítést, az áttekinthetőség és kiszámíthatóság fokozását, az eredményesség és tervszerűség emelését, új célgondolatokhoz, szükségletekhez, méltányossági, erkölcsi eszmékhez való alkalmazkodást. A közvélemény leépítést, egyszerűsítést, takarékosságot vár attól a racionalizálástól, amelyben a szakember talán a maximális tervszerűség és eredményesség módszerét látja. Racionalizálás volt a justinianusi kompiláció épúgy, mint a római jog recepciója, a Common Law jogi formalizmusának megmerevedése épúgy, mint annak fellazítása az Equity formátlan méltányosságával. Racionalizálódás volt a polgári és büntető törvénykezési eljárás eltechnizálása főképp a liberális szabadságeszme hatása alatt és racionalizálás annak leegyszerűsítése a gyorsítás és hatásosság érdekében. Racionalizálás címén követelik a jogalkotási tevékenység meghat ványozását és annak az elkerülhetetlen minimumra való szorítását. A hivatali munkaidő meghosszabbítását a munkaerő teljesebb kihasználása és annak ellenkezőjét a továbbképzés, művelődés, színvonalon maradás,