Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A JOG RACIONALIZÁLÁSA

A JOG RACIONALIZÁLÁSA. Fejtegetéseimnek nem célja vitába szállni a mai racionalizálási törekvések képviselőinek elgondolásaival vagy a racionalizálás elvi ellenségeivel. Ha mégis lényegeset mondhatok mindkét irányzat számára, ezt a mondanivalómat röviden úgy foglalnám össze, hogy mindkettőt fokozottabban kritikai alapra kellene helyezni. Saját lényegének ismerete, saját relativitásának, perspektivitásának és partikularitásának szem előtt tartása, kritériumainak és határainak kritikai öntudata elengedhetetlen feltétele a jog sikeres racionalizálásának. A jog racionalizálására irányuló törekvéseknek számolni ok kell azokkal a szociológiai törvényszerűségekkel, amelyek a jog racionalizálódásának a határait megszabják. Bármily újszerű problémái legyenek is manapság, a jog racionalizálása ősrégi probléma, amely úgyszólván a joggal egyidős. A probléma gazdag története olyan tapasztalatoknak leszűrődését és olyan törvényszerűségeknek a megállapítását tette lehetővé, amelyeket büntetlenül a mai törekvések sem ignorálhatnak. Ezeknek vizsgálata terén nagy érdemei vannak például Max Webernek, akinek jogszociológiája1 voltaképp a jog racionalizálódásának az eszmetörténete és történelemelmélete. Az amerikai jogszociológusok közül Roscoe Pound2 különösen a különböző jogszemléleteknek a jogra gyakorolt hatását, a jogfejlődés ciklusait és azokban a jogbiztonság és a méltányosság szempontjai szerinti racionalizálódás váltakozását, valamint a jog érvényesítésének (kikényszerítésének) és hatásosságának (eredményességének) a feltételeit kutatta elméletüeg. Gyakorlatilag pedig az U. S. A. szesztilalmi törvényeinek kikényszerítését tanulmányozó ú. n. Hoover-bizottság jelentésének megszerkesztésében való részvételével járult hozzá lényeges racionalizálási problémák tisztázásához.3 Cardozo bíró viszont a bírói funkció racionalizálásának kérdésével foglalkozott.4 Végül Laski Grammar of Polüics-ának II. része is nem egyéb, mint 1 Weber, Max, Wirtschaft und Gesellschaft2, 1925, 387—513. 2 Irodalmi munkásságának felsorolását és jellemzését 1. : A Common Law ideológiája és a jogismeret ideológiája (Társadalomtudomány, 1930) c. tanulmányomban. 3 V. ö. : U. S. A. Prohibiiion und die sozialen Wirkungen des Rechts (Archív für angewandte Soziologie 4 (1932) 166—176) c. tanulmányommal. 4 Cardozo, B. N., The Nature of the Judicial Process, 1921 ; The Growth of the Law, 1924 ; The Paradoxes of Legal Science, 1928.