Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 3-4. szám - Bary József emlékiratai: A tiszaeszlári bűnper. Budapest, 1933 [könyvismertetés]

338 KÖNYVISMERTETÉSEK tek s amelyre még a külföld is felszisszent, el is dőlt a tiszaeszlári per sorsa. A tárgyalás, ami utána következett, a törvényszéki tárgyalások karikatúrája marad mindörökre. A meghunyászkodó, alázatos vádlottak a prepotencia és pökhendiség minden eszközét végig próbálták ezek után a bírákon és a közönségen. Buxbaum Ábrahám vádlott szembeköpte a tanút a bíróság előtt, mikor az a szemébe mondta, hogy ott volt a gyilkosságnál. Ugyanez a Buxbaum nevetve mondta az ügyészi vád elhangzása után a védőjének : «Szeretném én azt a törvényszéket látni, amelyik engem elítél!» Rotschild Albert, a bécsi Rotschild-bankház feje, sürgönyt küldött a magyar pénzügyminiszternek, amelyben a nyíregyházi tárgyalást prepotens hangon bírálgatja és kijelenti, hogy csak előzetesen lekötött ígérete birja rá arra, hogy a rente-konverció ügyét tovább vigye, de nem tartja alkalmasnak a magyar viszonyokat pénzügyi műveletek számára ! Ezek után, bár az egész higgadt közvélemény bűnösnek tartotta Schwartz Salamon saktert és társait Solymosi Eszternek vallási rajongásból történt meggyilkolásában, a törvényszék — államérdekből — felmentette őket. Hogyan fogadta a zsidóság a felmentő ítéletet? «Mi megbocsátunk, de nem feledünk» — írta a zsidóság lapja, a «Pester Lloyd» az ítélethozatal utáni napon vezércikkében. Azután neki esik sorban előbb Pauler igazságügyminiszternek, azután a szabolcsmegyei nemességnek, az egész vármegyei intézménynek, kijelentvén, hogy : «a municipalizmusnak véget kell vetni». De még ezzel sem éri be a Pester Lloyd. Nekirohan az egész magyar társadalomnak és kannibalizmussal vádolja a nemzetet s kijelenti, hogy «a zsidóság van hivatva a magyarságot áthatni a maga gazdasági erejével nemzeti szelleme és patriotizmusával)). Végül kijelenti, hogy «a magyaroknak a zsidósággal társadalmilag egyesülni a szükség parancsolja, melynek engedelmeskedni muszáj» ! Tehát nem a zsidóknak kell asszimilálódni, hanem megfordítva. * * * Bary József könyve a magyar jogszolgáltatás történetének egyik legnagyobb szenzációja. De figyelemreméltó azért is, mert elegáns formában, higgadtan és mégis egy regény érdekességével festi meg előttünk a nyolcvanas évek Magyarországát s első nagy megmozdulását tárja fel annak a sokszor láthatatlan, de mindenkor működő erőnek, amely népünk és országunk sorsának alakulásában a mult század közepe óta egyik igen jelentős tényező volt. A szerző jellemzésére idézzük még befejezésül Bary következő sorait : «... A bírói ítéletek nem felelhettek arra a kérdésre : Hol van hát Eszter, mi lett a sorsa?