Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 3-4. szám - Szász Béla dr. : Nemzetiségi politikánk válsága. A dunai kérdés. Budapest: Attila-nyomda, 1932 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 327 árasztotta el kitűnő iskolákkal, tudatlanságban hagyva az Alföld magyar népét, viszont nevelve elsőrangúan képzett nemzetiségi intelligenciát. A század elejének polgári radikálisai szerencsétlen rendszerkritikájukkal ugyancsak növelték a nemzetiségek önbizalmát és önkénytelenül is anyagot szolgáltattak a külföldi magyarellenes propagandának. Ez a gondolatsor adja Szász Béla szemléletét a nemzetiségi kérdés hazánkban való kifejlődéséről, amely után mai nemzetiségi politikánk irányelveit a maga részéről úgy kívánja megvonni, hogy ellene van az erőszakos magyarosításnak, a svábokból jött magyarok ártalmas irredentizmusának, sőt annak a határfoldozó revíziónak is, amely nem tudja megoldani a magyar kérdést — véglegesen. A fiatalabb nemzedékek különböző csoportosulásainak (Magyar Nemzetpolitikai Társaság, Korunk Szava, Sol-Club) felfogását ismertetve, élesen kritizálja az új hungarizmus1 szempontjait, mely szerint a történelmi Magyarország olyan organikus egység, melyben a geopolitikai, gazdasági és kulturális vonzóerő nagyobb, mint a nemzetiségi taszítóerő kifelé, a testvérnépek felé. Szász Béla szűknek tartja a Kárpátok medencéjét a dunamenti összes népek problémáinak megoldására és felveti a kérdést, mi fontosabb számunkra : önmagunk százszázalékos kiélése, vagy egy újabb természetellenes vegyülés biztosítása? Szász az előbbit tartja annak és útul a Dunai Egyesült Államok megvalósítását jelöli ki. Történetpolitikai és szép gazdaságstatisztikai érvekkel igyekszik igazolni, hogy a válság megszüntetésére egyetlen út a tervszerű kollektív gazdálkodás a Duna-medence széles történeti és gazdasági keretében. A történelmi Magyarország helyett egy olyan területre gondol, melynek az egyes égtájak felé csatlakozó területei : a cseh-morva medence, az osztrák alpok vidéke a lombardi síkságig, délre a Karszt, Kapelle, Velebit és dinári alpok, keltre Havasalföld és Moldva. Az itt kialakítható gazdasági együttműködésnek persze Szász Béla szerint is előfeltétele a kisebbségi kérdés gyökeres rendezése. Mivel pedig egészséges gazdasági együtt működés csak egészséges politikai atmoszférában képzelhető el, kiegyezésről a jelenlegi statusquo alapján beszélni sem lehet. Végkövetkeztetésként azt áUapítja meg, hogy az imperialista nacionalizmusok helyébe mindenütt egy űj nacionalista szocializmusnak, illetve szocialista nacionalizmusnak kell lépnie. Szükségesnek tartottuk végigmenni Szász könyvének egész gondolatmenetén, mert a fiatalabb politikai nemzedék sorából az ő könyve az első, amelvik a Duna-medence rendezését ott folytatja, aho1 1918-ban, ugvancsak gazdasági szempontok figyelembevételével, Jászi Oszkár abbahagvta. Igaz, hogy Jásziék egy meglévő egységet segítettek szétbomlasz1 Lásd Ottlik László tanulmányait a Magyar Szemlében és Magyar Kisebbségben. 22*