Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 3-4. szám - Szász Béla dr. : Nemzetiségi politikánk válsága. A dunai kérdés. Budapest: Attila-nyomda, 1932 [könyvismertetés]

326 KÖNYVISMERTETÉSEK bankok hihetetlen nagy tömege működik, tekintettel arra, hogy a P. K. valamennyi tagintézetét ilyennek mutatta ki, ami azonban mégis túlzás. S mivel ezek az adatok nem egyeznek meg a Statisztikai Hivatal által szolgáltatott adatokkal, a külföldet a hazai hitelszervezet viszonyai tekintetében megtévesztik. A Statisztikai Tanácsnak az a feladata, hogy a magyar statisztikai adatgyűjtés egységes voltára vigyázzon. Ezt a feladatát nagyon helytelenül töltené be, ha meg akarná akadályozni minden más szerv adatgyűjtését, csak éppen a Központi Statisztikai Hivataléit engedné meg, mert ezzel megfosztaná a magyar statisztikát attól a sokoldalúságtól, ami a statisztikának egyik legfontosabb kelléke. De viszont be kell avatkoznia az amatőrködésbe és el kell érnie, hogy a különböző helyeken felgyülemlő statisztikai anyag egymást kiegészítse. A magyar hitelintézeti statisztika olyan fejlett, hogy itt kisérletezésre nincs szükség és a leghelyesebb az lenne, ha a P. K. a statisztika céljaira rendelkezésére álló összegeket, mint állami pénzt, szintén a Központi Statisztikai Hivatalnak bocsátaná rendelkezésére. Saját tudományos osztályát pedig — megfelelő vezetés alatt — olyan feladatok elvégzésére használná, amelyek a hatalmas szervezet működése és fejlesztése szempontjából szükségesek és amelyeket helyette sem a Központi Statisztikai Hivatal, sem más szerv nem végezhet el. Szász Béla dr. : Nemzetiségi politikánk válsága. A dunai kérdés* (Budapest, 1932. Attila-nyomda. 104 oldal.) Egy fanatikus erdélyi magyar írása ez a könyv, melynek első része nemzetiségpolitikánk revíziójára hív fel bennünket. A Duna-medence történelmi és gazdasági egység, melynek első egyesítője a középkori magyar királyság. A Habsburg uralom azonban visszaszorította a magyarságot az élszerepről, úgyhogy míg «az 1490-es magyar fiatal, imperialista erőktől duzzadó, egészséges férfi, az 1790-es magyar örül, ha nyelvét használhatja és kenyere van hozzá.» Századok után Kossuth volt az első, aki a Duna-medence egyedüli lehetséges végleges rendezésére a Dunai Szövetség útján kijelölte az utat. (A nemzetiségi kérdést semmiféle koncepcióval megoldani nem lehet (e területen), mert az állandó tápot nyer a nemzeti kiteljesedésre törő szomszéd test vérállamok agitációja folytán.» E tételt a századforduló nemzetiségi mozgalmai, Trianon és az utána következő évek kisebbségpolitikája valóban igazolták is. Addig azonban, míg a nemzetiségek társadalmi és gazdasági úton rendezték erőiket és felsokszorozták azokat, addig «a magyar nemzetiség, vagyis a magyarság azonosítván magát a politikai, államalkotó nemzettel, külön nemzetiségét nem hangsúlyozta ki eléggé, politikai védőfrontját pedig rábízta az államra». így a magyar kultúrpolitika éppen a nemzetiségi területeket Móricz Miklós.