Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Gávai Gaál Jenő: Nemzetgazdasági és szociálpolitikai válogatott tanulmányinak újabb rendszeres gyűjteménye. I. kötet. Budapest, 1932 [könyvismertetés]

150 FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE A szerző azon folyamatokat ismerteti, melyek során az izolált, megszentelt tradíciókba merevedett társadalmakból kikerülő emberek profán világi társadalmak tagjaivá alakulnak át. Az izolált társadalomban élő ember egyensúlyát valamely kívülről behatoló tényező megbontja, bekövetkezik a nyugtalanság, feszültség állapota, majd a krízis, melyben az egyén szakít eddigi körével és elvándorol s más, többnyire fejlettebb kultúrviszonyok között igyekszik megtalálni a maga helyét. Az egyénen és az őt érő kultúrhatásokon fordul meg, hogy új környezetében szíve fejlődik. Van, aki az új életszabályokat nem tudja magáévá tenni s a régiektől s megfosztva «demoralizált» emberré válik. Ezzel szemben áll a legjobb eset, a «felszabadult» ember, ki a másodlagos kultúrával teljes harmóniába tud jutni és ebben megtalálja a keresett egyensúlyt. A fennálló társadalmi rendet elfogadja és ennek keretein belül igyekszik érvényesülni, az evolúciónak és nem a revoluciónak híve. Az ilyen ember való tudományos kutatómunkára és közéleti vezetőszerepére. A (.(marginálisa-ember viszont nem tud megszabadulni attól a feszültségtől és nyugtalanságtól, mely őt eredetileg kergetni kezdte, nem találja meg helyét az új társadalmi rendben és attól vagy teljesen elfordul, vagy gyökeres megváltoztatásáfa, felforgatására tör. A nagy újítók, forradalmárok általában marginális emberek. Míg a ((felszabadult» ember realista, a ((marginálisa idealista. A marginális-ember konfliktusban van önmagával, ami az alkotó művészet forrása is lehet. Ugyanilyen kiegyensúlyozatlan, de kevésbbé tehetséges a szegmentális embertípus, mely a nagyvárosok jövevény tömegének jellemzője. A bennük levő feszültségek feloldására és azon energiák levezetésére, melyeket régi, társadalmukban nyíltan és a közösség jóváhagyásával használtak fel, alacsonyrendű szurrogátumokkal élnek. Ilyen a passzív kalandokban való gyönyörűség : a detektívregény, a mások sporteredményeiért való lelkesedés és a mozi; nem utolsó sorban a pornográfia és az értelmetlen, magasabb célnélküli új felekezetek iránti érdeklődés. A dispersio legszomorúbb produktuma végül az wmorális)) ember ; ez a típus a vándorló generációnak morális ítéletek nélkül felnőtt gyermekei között fordul elő leggyakrabban. Ezekből kitűnik, hogy az új környezetben az elvándorolt ember kétféleképpen változhatik, egyénisége átrendezése folyamán fejlődhet vagy visszafejlődhet. Visszafej lett típusok a demoralizált, marginálissá vagy szegmentálissá vált típusok komplexebb alapon újjászervezettek a szabályozott és felszabadult típusok. E két utóbbi között az a különbség, hogy az első annyira alkalmazkodik az új társadalomhoz, hogy energiája statikussá válik, míg a felszabadult enber megőrzi energiája dinamikus természetét és ennek révén különösképpen hasznos tagja lehet az új társadalomnak. B. I.