Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Gávai Gaál Jenő: Nemzetgazdasági és szociálpolitikai válogatott tanulmányinak újabb rendszeres gyűjteménye. I. kötet. Budapest, 1932 [könyvismertetés]

144 FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE romantikus korszakkal kezdődik. Mindegyik nemzetnél, illetőleg nemzetiségnél nagy próféták lépnek fel, akik kollektív öntudatra ébresztik népüket : egy Fichte Németországban, egy Brodzinski Lengyelországban, egy Rainis Lettországban. A második korszak még mindig a romantika korszaka, de már a tömegek ideje. A nemzetiségbe, mint minden kollektív szervezet alapjába vetett hit általánossá válik vagy csaknem általánossá a nép kulturáltabb rétegeiben. Érzelmekből táplálkozó, gyermekes hit ez, amely két elemből tevődik össze : a saját nép gondviselésszerű hivatására vonatkozó meggyőződésből és a szolidaritás érzéséből mindazokkal a népekkel, amelyek ugyanityen elveket vallanak s ugyanilyen érzelmeket képviselnek. Ez a Mazzinik és a Mickiewiczek kora. Közös szabadsághősöket tisztel Európa Páristól Konstantinápolyig. Utána 1849-ben megérkezik a reakció. Ez az individualista-pozitivista korszak, amely Comte és Mill befolyás alatt áll. A rend biztosítása lesz a jelszó egész Európában. A jogaik tudatában levő tömegeket alkotmányos rendszerek keretei közé kell szervezni elismert vezérek irányítása alatt. Handelsman ennek a korszaknak tipikus képviselőjét a magyar Deák Ferencben látja, aki szimbólumává vált a pillanatnyi lehetőségekhez való alkalmazkodásnak. Ám ez a korszak is helyet ad egy következőnek, a nacionalista korszaknak. A formális legalitás háttérbe szorul a belső legalitással szemben, amely utóbbi a kollektív öntudatban gyökerezik. Ez a korszak «jognak» hirdeti az «igazságos aspirációkat)). A közös eredetű népcsoportok, amelyek különböző politikai határok között élnek, egységesülés felé törekszenek. A tömegek pozitivizmusának lehet nevezni ezt a még ma is tartó korszakot, amelyben a nemzeti egység megvalósítása az anyagi jólét maximumának is látszik, a szerző szerint azonban már újabb korszak hullámai gyűrűznek körülöttünk. Ez a keletkezőben levő újabb korszak visszatérést mutat az individualista romanticizmushoz. A nemzeti öntudat fejlődésének ezt a szociológiai beállítását a szerző bőséges történeti utalásokkal támasztja alá. Maga a történeti folyamat mélyreható politikai változásokat szült közép-keleti Európában, de a többségi és a kisebbségi nemzet folytonos küzdelme is többrendbeli következménnyel járt. Szerzőnk erre vonatkozón nézeteit röviden a következőkben foglalhatjuk össze : A szuverén nemzetiség terjeszkedése, amely segítségül hívja az állami mechanizmust, a kisebbségvédelmi törekvések ellenére a kisebbségi elemek fokozatos felszívására és asszimilálására vezet. Azokon a területeken, amelyek elszakadtak a történelmi területtől, a kisebbségek nemzeti öntudatának intenzitása meghatványozódik : polonizmus Németországban, germanizmus Danzigban, hungarizmus a tótföldön, bulgarizmus Jugoszláviában stb. A kisebbségek fokozatos felszívása mellett erősödik azoknak ellenállása; mind nagyobb erővel gravitálnak a nemzeti centrumok felé. A vegyes lakosságú területek vitás terület jellegét öltik, és pedig úgy nemzeti, mint politikai szempontból. (Kelet-Poroszország,